Paula McLain: A párizsi feleség : Hemingway első házasságának története

Ez a könyv kihozott az olvasási válságomból, hiszen tele van szenvedéllyel, amelybe nyakig merültem. :)

Nos hát, megvolt az első találkozásom Hemigway úrral. Merthogy eddig elkerültük egymást igencsak. Mondjuk eléggé egyoldalú képet kaptam róla, hiszen első felesége szemszögéből láthatjuk azt a jó pár évet, amit együtt töltöttek, de úgy hiszem, ez a kép elég hiteles.

Én nem is tudom, mit gondoljak erről az emberről. Gyűlöljem vagy beleszeressek? :D Azt hiszem, az igazi viharos érzelmek valahol itt kezdődnek, és a könyv végére rájöttem, hogy el kell vonatkoztatnom egy átlagember életétől, mivel ő aztán abszolút művészléleknek nevezhető, akinek a hangulata percenként ingadozik egy olyan széles skálán, amely perifériákon a hétköznapi emberek nem is jártak sosem. És talán pont egy ilyen feleség kellett neki kezdésnek, aki ezt bambán tűri, odaadó szerelmével támogatja ezt a ... hú, nem is tudom, minek nevezzem ... férfit. :D Nem árulok zsákbamacskát, nem lövök le poént azzal, hogy első feleség, hiszen ez a címből is kiderül, és ha már így állunk, akkor leírom, hogy négy is volt neki. Velük majd később foglalkozom. :D

Hadley Richardson egy 28 éves, a boldogságról már épp lemondó "fiatalka" hölgy, aki 1920-ban Chicagóban ismerkedik meg Ernest Hemingwayjel. Ha létezik két tökéletesen ellentétes vehemenciájú, hátterű ember, na akkor ők azok! Hadley minden baráti figyelmeztetés ellenére szerelembe esik ezzel a khm... csődörrel, és rövid udvarlás után össze is házasodnak, aztán már egy hajón kapják magukat Párizs felé, amely város mindvégig központi szerepet tölt be házasságuk alatt.

Házasságuk példaértékű az erkölcsi szinten igencsak rogyadozó lábakon álló párizsi kávéházi életben. Nem kisebb művészekkel partiznak esténként, mint Gertrude Stein, Ezra Pound, F. Scott és Zelda Fitzgerald, és mindenhol dúl a vihar, csak az ő kapcsolatuk szolgál béke szigeteként. De mekkora esélye van egy önbizalomban nem bővelkedő, visszahúzódó lánynak és az ő magabiztos, kissé harsány, exhibicionista férjének abban a Párizsban, ahol a monogámia kihalt, mindent megfertőznek a beteges kapcsolatok, és még mintha a művészet is ebben a melegágyban érezné jól magát. Ernestnek pedig főleg ez számít, életét feltette írói munkássága építésére. Ezért képes lemenni a pokolba, utána pedig egyenesen felszállni a mennybe.

Hadley pedig csakis férjéért él, teljesen aláveti magát mindenféle hangulatának, igényének. Nem tudtam eldönteni, hogy szimpatikus-e ez a nő vagy sem. Egyrészről nagyon sajnáltam, hiszen tele volt sérülésekkel, kishitűséggel, és nagyon nagy erő kell, hogy egy ilyen ember mellett labdába rúgjon az ember individuma. Leginkább azt éreztem, hogy nem is létezik Hadley, csak papíron. Máskor pedig pont azon dühöngtem magamban, hogy miért nem csap oda az asztalra, amikor egy másik nő befekszik melléjük az ágyba, csak mert a nagyságos úr úgy kívánja.

Hemingway? Nem is tudom. Nyilvánvalóan rendkívül karizmatikus személyiség, akit lehet szeretni, gyűlölni, és ezeknek az érzelmeknek a széles skáláját felvonultatni, de közömbösnek maradni iránta, azt nem!

(http://www.konyv7.hu/index.php?menuId=222&articleId=4012&action=article)


Egyértelmű, hogy az életrajzi ihletésű könyveket is keresni fogom, hogy még többet tudjak meg az életéről, művészetéről, de itt az ideje elővenni a regényeit is, mert elég nagy lemaradásban vagyok.

9/10