Jonathan Stroud: Szunnyadó tűz

Köztudott, hogy nagyon szeretem a Bratimaeus trilógiát a maga történetéért és írói stílusáért. Gondolom innen nem meglepő, hogy Jonathan Stroud másik magyarul megjelent könyvéért is mennyire epekedtem, bár kissé óvatos voltam, mert ezt már nem vettem meg, hanem inkább szépen kivártam amíg csitul a könyvtári népszerűsége, merthogy a már említett trilógia nem csak nekem jött be, hanem rajtam kívül még sok más lelkes olvasónak is. Hosszú idő volt, de mégis csak türelmesen kivártam. Ez kb. 1 évembe került.

Hogy megérte-e? Mindjárt elárulom, a részleteket lásd lejjebb.

A történet már alapból óvatosságra intett. Adva van ugyanis egy kis angol falu, ahol a néphiedelem szerint egy sárkányt győztek le a közeli Wirrim területén. Bár a néphiedelem nem teljesen korrekt kifejezés, mert a faluban élők nagy része már nem is ismeri ezt a történetet. Csak a nagy öregek azok, akik még félik a közeli dombokat és azok legendáit. Michael mit sem tud erről miközben békésen szunyókál a Wirrimen találthaó Gödörben. Mire felébred furcsán érzi magát, mint aki napszúrást kapott és erősen fájlalja a szemét is. Mindezek tetejébe még hallucinál is. Gyorsan hazasiet bátyjához és nővéréhez, azok pedig értetlenül nézik, ahogy hazatámolyog a testvérük. Michael – mivel nem hisznek neki – megmutatja Stephennek hogy hol történt vele a dolog, és hamarosan Stephen is furán kezdi látni az embereket. Hamarosan kiderül, hogy nem csak ők rendelkeznek ilyen adottsággal a faluban és a többiek hamar kivetik a hálójukat rájuk. Michael és Stephen választás elé áll. Azt teszik, ami helyes vagy azt, ami a hatalom elnyerésével kecsegtet, miközben a mélyben lapuló sárkány egyre türelmetlenebbül várja szabadulását.

Micahel karaktere kifejezetten idegesített, bár ez még nem húzna le az értékéből. Az ami igazán nagy negatívuma számomra az a történet maga és a kiszámíthatóság. Tulajdonképpen ebben az esetben ez nem a legjobb meghatározás, ugyanis számítgatni itt aztán nem is kell, mert ha az ember túl van már pár hasonló témájú könyvön, akkor csípőből lövi a várható eseményeket.

Magas elvárásaim voltak, egy olyan izgalmas történet reményében, ami még napokkal az elolvasása után is velem marad és megelégedetten gondolok majd rá: „Igen, örülök hogy elolvashattam!”

Sajnos ezen kívánságom nem teljesült, ezért a magas léc hatalmasat koppanva zuhant a földre.

Érezni véltem, hogy ez a Jonathan Stroud még nem az kiforrott író, akit én annyira megkedveltem. Bár az az írói névjegye, miszerint az izgalmas résznél egyszerre több szempontból tárja elénk az eseményeket itt is megtalálható (és ez itt is tetszett, mert növeli a feszültséget) mégsem volt elég ahhoz, hogy jó szívvel gondoljak vissza rá. A szerkesztés továbbá több bakit is tartogat számunkra: az elgépelések mellett egy helyen még a főszereplő nevét is megcserélték, szerencsére a könyvtári példányban valaki ceruzával, szép betűkkel kijavította, így nekem már nem kellett azon agyalnom hogy hogyan került oda X szereplő amikor Y helyen kéne lennie (38 oldal). Bárki volt is az a kedves olvasó, aki segített a többi olvasónak köszönöm neki. A fordító egyébként ugyanaz, mint a Bartimaeus második és harmadik részének esetében, amit egyébként Pék Zoltán fordított (az első részt Tóth Tamás Boldizsár fordította, akinek a Harry Pottert is köszönhetjük). Ez a fordítás mintha most nem jött volna annyira össze, amit igazán sajnálok mert a Bartimaeus tényleg nagyon jól sikerült. 

Hogy mondjak valami pozitívumot is: a magyar borító kifejezetten kedvemre való, igazán szép munka, sokkal szebbnek találom, mint az eredetit. (Borítóterv: Beleznai Kornél) És a magyar címet is szépen megoldották (eredeti cím: Burried Fire). Szunnyadó tűz…. Nagyon teszik:)

Gondolom az Animus kiadónak sem volt magas az eladási mutatója, mert több J.S. könyvet nem is adtak ki ezek után. Én pedig egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez az ember egy egy sikerkönyves író lenne.

Én adok még majd neki egy esélyt, de ahogy elnézem ezt már csak angolul tehetem majd meg.

FRISSÍTÉS: közben most (2011) szeptemberében kiadták végül újra a Bartimaeus sorozatot sokkal de sokkal tetszetősebb borítókkal és pluszban még kijött a negyedik Barti könyv is Salamon király gyűrűje címmel. 

Borostyán, 2010. március 31.

Karen Chance:Megérint a sötétség

Egy újabb vámpír sorozta első része...elkezdtem ,kitartottam,de a közepénél elvesztem...

"A Megérint a sötétségből megismert Cassandra Palmer, a hétköznapinak egyáltalán nem mondható lány. Különböző evilági és természetfeletti kalandjai nyomán a világ legbefolyásosabb jövőbelátója, azaz Pythia lett. Bár ezt a kiváltságot rendszerint csak hosszú évekig tartó felkészítés végén lehet elnyerni, de Cassie személyéhez fűződő, finoman szólva is szokatlan események és körülmények a jelen esetben felgyorsítják a folyamatokat. Ezáltal egyik pillanatról a másikra olyan hatalom birtokába jut, amelyet minden mágus, vámpír, sőt még?az Erdők Népe is szeretne maga mellé állítani – vagy végleg eltörölni."

Íme az alapsztori,ami nagyon jól kezdődik és mindenre van logikus magyarázat,de ahhoz képest,hogy ez még csak az első rész,nekem túl zaklatottnak,túl bonyolultnak tűnt.Annyi minden történik egymás után,sorjáznak a szereplők egymás sarkára taposva,hogy igencsak megvoltam már zavarodva,hogy ki kicsoda.
Ami nagyon tetszett benne,hogy a szerző leporolta a szellemeket,és bizony Cassie sokszor rászorul személyes szelleme segítségére,akik nem önzetlenül harcolnak mellette,a lány az energiaforrásuk.Kitér a szellemek miben létére is,hogy miért nem tolonganak százával,és miért van hogy valaki szellem,valaki nem stb.
Kikapcsolódásnak remek,ha szeretjük a szobortestű ,jéghideg de annál jóképűbb vámpírokat és társaikat.Humor is bőven lett adagolva a vérmennyiség mellé,mégis olyan érzésem van,mintha egyhuzamban megnéztem volna egy tucat vámpíros filmet...kevesebb néha több elv alapján,ha kicsit visszafogja magát az írónő,akkor sokkal átláthatóbb lehetne a történet.És úgy érzem az összes töltényét előtte már rögtön az első résznél,bár lehet,hogy csak az én fantáziám szegényes,és lesz itt még meglepetés.De ebben a könyvben feltűnik ám mindenki Raszputyintól elkezdve a vérfarkasokig...
A borító szerintem egész jó lett,a szereplőt én is így képzelem el,és a hátán lévő rajz is szerepel a történetben.
E műfaj kedvelőinek igazi csemege,én meg csak próbálkozom.

Bácskai Judit:Hogyan éltem túl a Karib-tengert?

Valami könnyed, laza könyvre vágytam, és hétvégén megakadt rajta a szemem, jó rég pihen már a polcon,talán már egy éve is van, hogy Coop üzletben 399 kemény magyar forintot kifizettem érte.

Judit sok siránkozás után úgy dönt, valami egészen mást, újat szeretne csinálni, egy hirtelen elhatározással jelentkezik hajóra dolgozni. Szegedről egészen a Karib-tengerig jut a Tropical Adventure fedélzetén. Huszonnégy órás utazás után várt rá Miami és fél évig egy teljesen új élet.

Szinte csak mendemondák keringenek az ilyen munkákról,mindenki irigykedik ha ilyen sztorit hall,milyen állat lehet egész nap napfény,pálmafák,koktélok,rengeteg buli,világot látsz és még fizetnek is érte.Juditnak igazán nehezen indul a kezdés,csak az angol tudására támaszkodhat,minden más ismeretlen,és ,már az első napon épphogy a hajóra lépett bedobják a sűrűjébe...olvasás közben együtt fáradtam el a Szegedi lánnyal,mikor napi3-4 óra alvás után jöttek a 10órás műszakok,mikor már azt sem tudod éjszaka van-e vagy nappal,mikor épp,hogy lefekszel már keltenek is fel,büntiből takarítani egészen a következő műszakodig....

Egyrészt remek lehetőség, hogy kipróbáld magad, és ha elég elszánt vagy jól lehet keresni... de bírnod kell a gyürődést, alkalmazkodnod kell több tucat egészen más emberhez, a Jamaicaitól a Lengyelig.. ha a vendég valamilyen tripla, ilyen-olyan koktélt kér Te bölcsen bólogatsz majd még a bárhoz érsz megpróbálod kitalálni mi is az, még a vendég egy szál fürdőnadrágban koktélozik, te ingben,fekete nadrágban mosolyogsz a tűző napon, és ha beteg vagy addig kell meggyógyulnod még kiköt a hajó egy délutánra, és van hogy napokig még az eget sem látod mert a hajó gyomrában egy diszkóban egyensúlyozol a tálcával...

Ennek ellenére remek olvasmány, hősünket a szerelem sem kerüli el, sőt itt is megerősödni látszik az a mondás miszerint járj bárhol is a világon magyarok mindenhol vannak.

Nem tudom Judit visszatért e- egy újabb "körre" vagy ennyi elég is volt neki a világjárásból, mindenesetre az már biztos, hogy az ilyen luxushajó egy külön kis világ annak minden törvényével, nehézségével, és szépségeivel.

Ígérem ha egyszer valamelyiken vendég leszek, bőszen osztogatom majd a borravalót.

A borító jó is meg nem is... persze egy hajó elég egyértelmű lenne ugyanakkor sablonos is... de egy kis tenger, egy kis hajó... nekem jobban bejönne.

Irwin Shaw: Pap, katona, kondás

A könyvet az első molytalálkozón kaptam ajándékba Szeee-től, amit ezúton is nagyon köszönök ismét! :-)

A regény a Gazdag ember, szegény ember folytatása, amit jó pár éve nagy kedvvel olvastam. Bevallom, azt sem tudtam, hogy létezik folytatás, véletlenül tudtam meg.

A történet 1968-72 között játszódik. A szereplők változatlanok, de természetesen időben előrehaladtunk. A történet a Jordache család életéről szól továbbra is, de a főszerep a második generációé. Az előző részben meggyilkolt Thomas fia, Wesley és Gretchen fia, Billy pár évébe pillanathatunk bele párhuzamosan, majd a végén összefonódik a két fiú sorsa. Mindkettő külön személyiség, mint ahogyan Rudolph, Gretchen és Thomas is azok.

Természetesen a gyilkosság felderítése is cél a könyvben, de ezen kívül a jellemekből adódó megszokott konfliktusok, egymásra találások szintén benne vannak ebben a részben is.

A helyszínek változatosak, megfordulunk Cannes-ban, Nizzában. Persze visszatérünk Port Philipbe is, ahonnan a Jordache család története indul az előző részben. Azért a francia Riviérán szívesen időztem a képzeletemben...

Megmondom őszintén, nem értettem már az előző részben sem a nagy Rudolf-gyűlöletet. Az tény, hogy egy elég piperkőc, sablonos egyéniségről van szó, de egyetlenegyszer sem akart rosszat senkinek. Szerintem nagyon jószívű pacák, akinek a keze nyomán mindenhol „arany terem”. Egyszer azért belenyúl Ő is a kakiba feleségválasztás terén. Bárki segítséget kért tőle, azonnal ott volt végig. Amit elért, azt csak saját maga szorgalmának köszönhette. Ebben a könyvben is nagy szerepe van, próbálja összefogni a családot! Ez egészen a vége felé sikerül csak. Na mindegy, én megvédem Őt! :-)

Túl sok mindent nem adott nekem ez a két könyv. Jó velük kikapcsolódni, de nagyon elhelyezni az életemben nem tudok őket! Viszont a jelen bejegyzésről szóló könyv kedves ajándék az életemben... :-)

Azért a könyv alapján készült filmet megnézném, merthogy létezik!

7,5/10

Guillaume Musso: Ott leszel?

Csenga véleménye

"Egy este a jövő már múlt lesz.Akkor visszanézünk,és látni fogjuk az

ifjúságunkat"(Louis Aragon)

Nagyon vártam már ezt a könyvet a Szerelem életre halálra nekem különlegességnek számított,ez a könyve is hasonlóan ahhoz, nem éppen egy átlagos szerelmi sztori.

Ha valaki elolvassa Musso könyveit, anélkül,hogy tudná ki írta azt hihetné valami ötvenéves,szerelemre áhítozó nő.Musso férfi és fiatal!!!

Elliott 60 éves...egy véletlennek és egy hálás öreg férfinek köszönhetően ,Elliott olyasmit kapott aminek segítségével még egyszer utoljára találkozhat élete egyetlen szerelmével Ilenával.

Kicsit több lesz az egy alakalomból, amikor Elliott visszatérhet 30éves önmagához... tíz sárga pirulája van, amikor akkor hat amikor alszik. Persze eleinte 30éves énje és 60 éves önmaga igyekszik meggyőzni a másikat, hogy bolond, és ez csak álom stb... aztán ahogy Ilenára terelődik a szó mindketten önzőek lesznek.Az idős Elliott már tudja, hogy Ilena halott, a fiatal Elliott pedig mindenáron azt akarja, hogy változtassák meg a múltat.... csakhogy Elliottnak már van egy lánya akit nem Ilena szült... hogyan mentsék meg Ilenát úgy, hogy Angie is életben maradjon???

Nagyon jól lett felépítve a történet, Musso nagyon jól adagolta a feszültséget és a csavarokat.

Hiába változtatták meg a múltat,hogy Ilena ne haljon meg,nem tudják megmenteni.... csak Elliott legjobb barátja Matt tudja, hogy Elliott időutazik, és találkozik időskori önmagával, a szálak addig gabalyodnak még végül Matt is belekeveredik a szerelmi történetbe... Furcsa volt olvasni, hogy ugyanaz az ember mennyi mindent másképp lát fiatalon mint 30évvel később.Persze ebben az esetben Elliott már tudja milyen élete lesz....

Minden fejezet elején vannak megható, szép, és nagyon logikus bölcsességek, idézetek-ezek a kedvenceim lettek!

De a történet is nagyon jól van megírva, az ember ilyen olvasása után hajlamos lesz elégedetlenkedni...ilyen férfit szeretne,ilyen sírig tartó ,örök szerelmet....ilyen lángoló érzelmeket.Aztán becsukja a könyvet és visszazuhan a valóságba....

A könyv maga nagyon furcsa lett, mert az átlagos nagyságtól eltérően hosszabb, oltári nagybetűkkel van nyomva-ami nem baj, de a lapok is kicsit vastagnak tűnnek,mindig megnéztem 2x is nem-e kettőt lapoztam. Szerintem ha normál méretű lenne a könyv és fele ekkora betűkkel igencsak vékonyka kötet lenne, így sem hosszú 330 oldal...

Még ebben az évben jön Musso két másik könyve is, a Visszajövök érted, és az Azután... ami ne tévesszen meg senkit, mert utóbbi a Szerelem életre halálra új kiadása.

Bejegyzés ideje: 2010. március 22.

f-Andi véleménye

Guillaume Musso

Érdekes élmény volt számomra Mussonak ez a könyve. Valahogy vonzanak azok a könyvek, történetek,  filmek, amikben a szereplők valamilyen módon az idősíkokat lépik át. Gondolok itt a Deja Vu, a Vissza a jövőbe és a Ház a tónál filmekre vagy Az időutazó feleségére.

Az „Ott leszel” című könyvben valami hasonló történik. Elliott Cooper egy sebészorvos 2006-ban. 60 éves. Egy észak-kambodzsai gyógyítása után egy öregember megkérdezi tőle, hogy mit kívánna az életében? Elliott a 30 éve halott szerelmét szeretné még egyszer látni. Az Öreg 10 db gyógyszernek tűnő pirulát ad neki, aminek hatása a kipróbálás után az időutazásra való képesség lesz.

A találkozások rövidek, tömörek, lényegre törők. A két Elliott találkozik egymással éppen 9-szer, az teljesen mindegy, hogy melyik éppen hol van. A kapcsolat csak a két (egy) férfira terjed ki. Azzal nem árulok el titkot, hogy nemsokára a cél: Ilena, a "nagy szerelem" megmentése lesz.

Vajon hogyan alakul a sors? Alakul egyáltalán? Rendeződik?
Megváltoztatható az életünk, sorsunk? Én erre számítottam? Nem erre számítottam. Bár egyes lépések kiszámíthatóak voltak, de valahogy számomra elkanyarodott a történet az általam elvárttól. A regény karakterei éppen annyira vannak mélyen, részletesen ábrázolva, amennyire fontos egy szórakoztató irodalomban. Könnyű olvasni, lapozunk, fogynak az oldalak, a lapok. Lesz, aki kitalálja a történetet, lesz aki mást szeretne.(A vége gyors volt, nekem nem volt rá szükségem. Ill. nagyon nem tetszett egy jelenet a második találkozásuk után.)

Én nem olvastam Musso másik könyvét, de mindenképpen érdekelni kezdett. Kikapcsolódtam, nem gondolkodtam, kellemes volt. Magas röptű gondolataim nem alakultak ki, bár bevallom őszintén a fejezetek előtti kis idézetek (amik más művészek tollából származnak) nagyon tetszettek. Találóak, elgondolkodtatóak, odaillők. Nagyon jól kiválasztotta ezeket Guillaume Musso.

"Abból nem sokat tanulsz, ha egyszerűen könyveket olvasol. Életre szóló tanulsággal igazán csak a pofonok szolgálnak." Swami Prajnanpad

Bejegyzés időpontja: 2010. május 12.

Jde Deveraux: Madame Zoya látogatói

Habos kakaós Hamupipőke sztori.
Az ember néha visszagondol a múlt eseményeire. Eszébe jut első szerelme, megmosolyogtatják a gyermekkori csínytevéseinek emlékei, fel-felcsillannak nevelési emlékei, azaz "én nem így fogom nevelni a gyerekemet, mint ahogy engem nevelnek". Valaki tudja, hol hibázta el, és tudja, hogy mit kellene tennie (a múltban) a boldogsága érdekében.
Leslie, Madison és Ellie (a könyv szereplői) egyszer találkoztak 19 évvel ezelőtt. Ellie problémája miatt a 40. szülinapjukat együtt töltik egy távoli házban, és rájönnek arra, hogy egyiküknek sincs takargatnivalója a másik kettő előtt: mindhármunknak kicsit vagy nagyon elkanyarodott az életútja a megszokott "normálistól".
Az olvasás közben megismerhetjük, hogy Ellie hogyan lett híres bestseller író, hogyan zsigerelte ki a férje, ez utóbbi hogyan hatott életére.
Megismerjük Madisont, aki gyönyörű szépségét eltékozolva, hogyan lett a férje ingyenes ápolónője, valamit hogyan használták őt ki élete folyamán.
Leslie az egyetlen aki rendezett családban- Férjjel és 2 kamasz gyermekkel- él, de neki sem tökéletes a boldogsága.
Miközben mesélik életük alakulását, velük izgulhatunk, együtt sajnálhatjuk őket, és várjuk mikor fog belépni a történetbe Madame Zoya.
Madame Zoya varázsló, azaz így nevezhetjük őt. A három nő eljut hozzá egy séta alkalmával, és Madame Zoya felajánlja nekik azt a lehetőséget, hogy visszamehetnek a múltba egy kis időre, élhetnek ott egy ideig a mai tudásukkal, bölcsességükkel. Amikor visszaérkeznek ebbe a szobába négy lehetőség közül választhatnak: A múltban megismert életüket folytathatják a jelenben, úgy hogy emlékeznek a régi életükre; nem emlékeznek a régi életükre; vagy a mostani életüket élik tovább a múltbeli emlékeikkel vagy anélkül.
A három nő egy-egy számukra meghatározott esemény közelébe utazott vissza. Visszajövetelük után mindhárman mást választottak, azaz egyikük sem kérte, hogy maradéktalanul a régi életét élje tovább.
A könyv hepienddel fejeződött be, számomra csak egy mondandója van: mindig érdemes változtatni vagy legalábbis megpróbálni a változtatást az életünkön, hogy ne süppedjünk bele az unalomba, szánalomba.
"Mennyi időt pazarolunk el arra, hogy rosszul érezzük magunkat."

Kedvenc karakterem Leslie.
A könyv borítója melengette szívemet és a szememet. Az orgona pedig a kedvenc virágom.

Stephenie Meyer: Eclipse- Napfogyatkozás

Egyre fokozódó kíváncsisággal és türelmetlenséggel olvasom a sorozat soron következő darabjait. Kíváncsi vagyok, meddig lehet még húzni ezt a sztorit. Nem tudok ugyanis szabadulni a gondolattól, hogy az első három kötet cselekménye simán befért volna akár egy kötetbe is, (gyanítom, ez alól a negyedik sem lesz kivétel). Ennek ellenére az újabb részek rendre 100 oldallal hosszabbak és 1000 forinttal drágábbak. Valamit tud ez az írónő, de írni biztosan nem -sajnos végig ez volt az érzésem.

Bella még mindig szerelmes Edwardba, Edward még mindig szerelmes Bellába. A lány könyörög a fiúnak, tegye már magáévá. Jacob szenved, s mindeközben idegen vérszívók fenyegetik Forks kis vegetáriánus vámpír-kolóniáját. A középiskolában szinte már csak angolórákat tartanak, s egész évben az Üvöltő szeleket veszik, amely meglepő módon rárímel a Bella-Edward-Jacob szerelmi háromszögre.

Sokszor unatkoztam, számomra ez a kötet nem nagyon vitte előbbre a történetet, gyakorlatilag a háromnegyedét hanyagolhatónak találtam. Mondhatnánk, hogy nemcsak a cselekmény, de a lelki vívódás is teret igényel, de én valahogy nem hiszem el, hogy attól lesz érzékletes a szenvedés, ha 300 oldalon keresztül tart. A vérfarkasokat még mindig szimpatikusabbnak tartom a vámpíroknál, az egész lényük élőbb (jó, hát persze) és érdekesebb számomra. Jacobnak drukkolok, na! :o)

3/10

Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony

Kalandos úton jutott hozzám e könyv. Szeee csinált kedvet hozzá, majd néhány sikertelen könyvtári látogatás után végre azt mutatta a katalógus: kölcsönözhető. Másnap el is szaladtam a könyvtárba, mégis csalódottan tértem haza; valaki megelőzött. Aznap este megosztottam csalódottságomat a Könyvmolyokkal is, mire Violina jelentkezett: ő volt a galád, ki elhappolta a könyvet. Miután kiolvasta, találkoztunk a könyvtár előtt, átírattuk a nevemre. És máris olvas...hattam volna, ha nem köszönt be a halmozott munka- és vizsgaidőszak. De ez már más történet.

A könyvben Dallos Saci identitáskeresését követhetjük nyomon. A lány pesti pszichológushallgató, mellesleg zsidó. Mellesleg, mert a család nem tartja a hagyományokat, sőt... Saci nem érzi éppen jól magát a bőrében, a családja épp szétesni kezd, aktuális szerelme, Belga hatására barátaitól is szépen lassan elidegenedik. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a fiúval Izraelbe mennek, ami megváltoztatja a lány életét, megismerteti gyökereivel és elindítja spirituális útkeresését.

Eleinte furcsa volt a könyv nyelvezete, kicsit az "Apám beájulná"-ra hajazott, ami nem igazán tetszett. Az izraeli rész azonban teljesen meggyőzött. Nekem is jólesett olvasni a számomra idegen zsidó szokásokról, amikkel a történetbe ágyazva szinte észrevétlenül ismerkedhetünk meg. Egyetlen bajom volt, hogy bár a héber szavak fordítása, magyarázata minden esetben fel volt tüntetve a lábjegyzetben, viszont második előforduláskor már nem, ami miatt kissé elveszettnek éreztem magam. Ezeknek talán megérte volna egy függeléket csinálni. Máskülönben igazán olvasmányos, érdekes könyv A zsidó menyasszony, bár már majd' egy hónapja olvastam, még mindig gondolok rá.

David Mitchell: Szellemírók

Wáo!

Bár miután letettem ezt a könyvet, első gondolatom az volt, hogy megőrülök, mert nem értettem meg. Aztán utánaolvastam, átgondoltam és kiderült, hogy mindent kristálytisztán értek, csak persze megint azt hittem, hogy valahogy nem lesz ilyen kézenfekvő a "megoldás".

Én olvasás közben ugyanis azonnal levettem, hogy mely pontokon kapcsolódik a kilenc látszólag különálló történet, szépen összekapcsoltam őket, és ahogy haladtunk előre a történetekkel, úgy kerekedett ki az utolsó fejezeteknél az egész. Mitchell egyszerűen zseniálisan szőtte össze a szálakat, gyúrta az anyagot addig, amíg elért valami konklúzióig. Amiben az is jó, hogy közel sem egyértelmű, sokat lehet agyalni rajta.
Azt hiszem eddig pont olyan misztikus voltam mint ez a könyv :P De nem is akarok többet elárulni róla, max. annyit, hogy számomra nagyon egzotikus és távoli tájakon játszódott az összes epizód, mégis nagyon jól átjöttek a helyszínek hangulatai és a távolság ellenére is nagyon értettem, éreztem mindent, ott voltam mindenhol. Különös...

(Mitchell egyébként Hirosimában (!) élő angol születésű író, valahol érthető tehát, hogy hogyan tudta ezeket az érzéseket ilyen multikulturális módon közvetíteni.)

Bevállalósoknak mindenképp ajánlom. Nagyon vagány, nagyon mai, helyenként érdekesebb, helyenként érdektelenebb, de mindenképpen hordoz egy bizonyos korszerű igazságot, amit sokkal-sokkal egyszerűbben meg lehet fogalmazni, mint ahogyan itt előadta az író, de mennyivel jobban érezhető így.

Nem egyszerű könyv, de nagyszerű.

Peter Marshall:Tombol a hold

Két fiatal a véletlennek és egy gyermekbetegségnek "köszönhetően" találkoznak egy intézetben, egy intézetben, amely rokkantaknak van fenntartva... de hogyan kerül ide Bruce és Anette, amikor nemrég még gondtalanok voltak, szabadok, és egészségesek?

A mindössze 190 oldalas könyv, tömören és fájdalmasan mutat be egy olyan világot, amiről az egészséges emberek tudni sem akarnak... belegondol valaki is reggelente mikor morcosan kibóklászik a fürdőszobába, hogy valahol valakinek ez az egyetlen álma? Persze ilyenkor a többség felhördül, hogy azzal nekik nem lesz jobb, hogy én rájuk gondolok.... de kicsit jobban megbecsülnénk amink van, a két kezünk ami nem lóg bénán mellettünk, a két lábunk ami bárhová elvisz.... Brucetól és Anettetől ezt vette el isten a sors, vagy az élet. És még annyi mindent.... a családjukra különösen dühös voltam. Anette jómódú családja sosem kérdezte mit szeretne a lány, mindent eldöntöttek helyette, egészen addig a napig még Anette le nem bénult, akkor már mintha nem tudtak volna mit kezdeni, már nem volt jó semmire, nem lehetett beleálmodni egy karriert, egy jóvágású férjet... Anette önként kérte az intézetbe helyezést akárcsak Bruce...

Bruce nekem eleinte nagyon ellenszenves volt, már ahogy megszólalt idegesített, de ez a cinikus nemtörődömség ez a mindenbe belekötés, és kiforgatás tette olyanná, hogy elviselje amit rá mértek, és még így is meglátta az élet szépségeit, meglátta Anettet és szembeszálltak mindenkivel a szerelmükért....

Konkrét dátum nincs a könyvben, de valahogy azt hiszem a hatvanas években játszódik a történet, tipikus erre a korra, hogy abban az időben ami nem volt "normális" azt eltüntettük. Így volt ez a tehetetlen, önmagukról gondoskodni képtelen emberekkel is, összezsúfolták őket, egy eldugott helyen, ahol életük végégig vegetáltak, hálát adhattak istennek, hogy az egyház eltartja őket. Ezért vagy a templomban néztek farkasszemet istennel, vagy az ebédlőben egymással....

Bruce és Anette a misék helyett beszélgetett, a kézimunkázás helyett olvasott, és tervezgették a jövőt, ami csak az övék volt... ez persze senkinek sem tetszett, egyetlen önkéntes házaspár gondolta úgy, hogy igenis úgy kell élniük ahogy szeretnék...

Bruce és Anette egyedül maradnak...mindenki elfordul tőlük még a család is.

SPOILER!

Annyira szerettem volna egy jó fordulatot, egy csodát, egy picike reményt olvasni, kiérezni a sorokból...de a két fiatalnak más sorsot szánt az író.

Engem rettenetesen lehúzott a történet.

Kiadja: Könyvmolyképő kiadó