Jonathan Stroud: Szunnyadó tűz

Köztudott, hogy nagyon szeretem a Bratimaeus trilógiát a maga történetéért és írói stílusáért. Gondolom innen nem meglepő, hogy Jonathan Stroud másik magyarul megjelent könyvéért is mennyire epekedtem, bár kissé óvatos voltam, mert ezt már nem vettem meg, hanem inkább szépen kivártam amíg csitul a könyvtári népszerűsége, merthogy a már említett trilógia nem csak nekem jött be, hanem rajtam kívül még sok más lelkes olvasónak is. Hosszú idő volt, de mégis csak türelmesen kivártam. Ez kb. 1 évembe került.

Hogy megérte-e? Mindjárt elárulom, a részleteket lásd lejjebb.

A történet már alapból óvatosságra intett. Adva van ugyanis egy kis angol falu, ahol a néphiedelem szerint egy sárkányt győztek le a közeli Wirrim területén. Bár a néphiedelem nem teljesen korrekt kifejezés, mert a faluban élők nagy része már nem is ismeri ezt a történetet. Csak a nagy öregek azok, akik még félik a közeli dombokat és azok legendáit. Michael mit sem tud erről miközben békésen szunyókál a Wirrimen találthaó Gödörben. Mire felébred furcsán érzi magát, mint aki napszúrást kapott és erősen fájlalja a szemét is. Mindezek tetejébe még hallucinál is. Gyorsan hazasiet bátyjához és nővéréhez, azok pedig értetlenül nézik, ahogy hazatámolyog a testvérük. Michael – mivel nem hisznek neki – megmutatja Stephennek hogy hol történt vele a dolog, és hamarosan Stephen is furán kezdi látni az embereket. Hamarosan kiderül, hogy nem csak ők rendelkeznek ilyen adottsággal a faluban és a többiek hamar kivetik a hálójukat rájuk. Michael és Stephen választás elé áll. Azt teszik, ami helyes vagy azt, ami a hatalom elnyerésével kecsegtet, miközben a mélyben lapuló sárkány egyre türelmetlenebbül várja szabadulását.

Micahel karaktere kifejezetten idegesített, bár ez még nem húzna le az értékéből. Az ami igazán nagy negatívuma számomra az a történet maga és a kiszámíthatóság. Tulajdonképpen ebben az esetben ez nem a legjobb meghatározás, ugyanis számítgatni itt aztán nem is kell, mert ha az ember túl van már pár hasonló témájú könyvön, akkor csípőből lövi a várható eseményeket.

Magas elvárásaim voltak, egy olyan izgalmas történet reményében, ami még napokkal az elolvasása után is velem marad és megelégedetten gondolok majd rá: „Igen, örülök hogy elolvashattam!”

Sajnos ezen kívánságom nem teljesült, ezért a magas léc hatalmasat koppanva zuhant a földre.

Érezni véltem, hogy ez a Jonathan Stroud még nem az kiforrott író, akit én annyira megkedveltem. Bár az az írói névjegye, miszerint az izgalmas résznél egyszerre több szempontból tárja elénk az eseményeket itt is megtalálható (és ez itt is tetszett, mert növeli a feszültséget) mégsem volt elég ahhoz, hogy jó szívvel gondoljak vissza rá. A szerkesztés továbbá több bakit is tartogat számunkra: az elgépelések mellett egy helyen még a főszereplő nevét is megcserélték, szerencsére a könyvtári példányban valaki ceruzával, szép betűkkel kijavította, így nekem már nem kellett azon agyalnom hogy hogyan került oda X szereplő amikor Y helyen kéne lennie (38 oldal). Bárki volt is az a kedves olvasó, aki segített a többi olvasónak köszönöm neki. A fordító egyébként ugyanaz, mint a Bartimaeus második és harmadik részének esetében, amit egyébként Pék Zoltán fordított (az első részt Tóth Tamás Boldizsár fordította, akinek a Harry Pottert is köszönhetjük). Ez a fordítás mintha most nem jött volna annyira össze, amit igazán sajnálok mert a Bartimaeus tényleg nagyon jól sikerült. 

Hogy mondjak valami pozitívumot is: a magyar borító kifejezetten kedvemre való, igazán szép munka, sokkal szebbnek találom, mint az eredetit. (Borítóterv: Beleznai Kornél) És a magyar címet is szépen megoldották (eredeti cím: Burried Fire). Szunnyadó tűz…. Nagyon teszik:)

Gondolom az Animus kiadónak sem volt magas az eladási mutatója, mert több J.S. könyvet nem is adtak ki ezek után. Én pedig egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez az ember egy egy sikerkönyves író lenne.

Én adok még majd neki egy esélyt, de ahogy elnézem ezt már csak angolul tehetem majd meg.

FRISSÍTÉS: közben most (2011) szeptemberében kiadták végül újra a Bartimaeus sorozatot sokkal de sokkal tetszetősebb borítókkal és pluszban még kijött a negyedik Barti könyv is Salamon király gyűrűje címmel. 

Borostyán, 2010. március 31.