2010. március 17., szerda

Peter Marshall:Tombol a hold

Két fiatal a véletlennek és egy gyermekbetegségnek "köszönhetően" találkoznak egy intézetben, egy intézetben, amely rokkantaknak van fenntartva... de hogyan kerül ide Bruce és Anette, amikor nemrég még gondtalanok voltak, szabadok, és egészségesek?

A mindössze 190 oldalas könyv, tömören és fájdalmasan mutat be egy olyan világot, amiről az egészséges emberek tudni sem akarnak... belegondol valaki is reggelente mikor morcosan kibóklászik a fürdőszobába, hogy valahol valakinek ez az egyetlen álma? Persze ilyenkor a többség felhördül, hogy azzal nekik nem lesz jobb, hogy én rájuk gondolok.... de kicsit jobban megbecsülnénk amink van, a két kezünk ami nem lóg bénán mellettünk, a két lábunk ami bárhová elvisz.... Brucetól és Anettetől ezt vette el isten a sors, vagy az élet. És még annyi mindent.... a családjukra különösen dühös voltam. Anette jómódú családja sosem kérdezte mit szeretne a lány, mindent eldöntöttek helyette, egészen addig a napig még Anette le nem bénult, akkor már mintha nem tudtak volna mit kezdeni, már nem volt jó semmire, nem lehetett beleálmodni egy karriert, egy jóvágású férjet... Anette önként kérte az intézetbe helyezést akárcsak Bruce...

Bruce nekem eleinte nagyon ellenszenves volt, már ahogy megszólalt idegesített, de ez a cinikus nemtörődömség ez a mindenbe belekötés, és kiforgatás tette olyanná, hogy elviselje amit rá mértek, és még így is meglátta az élet szépségeit, meglátta Anettet és szembeszálltak mindenkivel a szerelmükért....
Konkrét dátum nincs a könyvben, de valahogy azt hiszem a hatvanas években játszódik a történet, tipikus erre a korra, hogy abban az időben ami nem volt "normális" azt eltüntettük. Így volt ez a tehetetlen, önmagukról gondoskodni képtelen emberekkel is, összezsúfolták őket, egy eldugott helyen, ahol életük végégig vegetáltak, hálát adhattak istennek, hogy az egyház eltartja őket. Ezért vagy a templomban néztek farkasszemet istennel, vagy az ebédlőben egymással....
Bruce és Anette a misék helyett beszélgetett, a kézimunkázás helyett olvasott, és tervezgették a jövőt, ami csak az övék volt... ez persze senkinek sem tetszett, egyetlen önkéntes házaspár gondolta úgy, hogy igenis úgy kell élniük ahogy szeretnék...
Bruce és Anette egyedül maradnak...mindenki elfordul tőlük még a család is.

SPOILER!
Annyira szerettem volna egy jó fordulatot, egy csodát, egy picike reményt olvasni, kiérezni a sorokból...de a két fiatalnak más sorsot szánt az író.
Engem rettenetesen lehúzott a történet.







Nincsenek megjegyzések: