A rózsaszín borító,és a laza cím ne tévesszen meg senkit.Giffin beletenyerelt egy aktuális téma kellős közepébe.
A harmincnégy éves Claudia három éve él tökéletes házasságban...már a párválasztás legelején,igyekezett időben tisztázni a tényt,hogy nem szeretne gyereket! Férje Ben a kapcsolatuk elején osztotta eme nézetét.....ám ez megváltozott,és ez a házasságuk válságát okozta....
Ha én elképzelek egy családot az az alábbiak szerint néz ki-apa,anya,gyerek/gyerekek,ha van olyan ismerősöm ahol hosszú évek óta nincs még gyermek,akkor így képzelem el őket-apa,anya,?-nem tudom miért,nem tehetek róla,valahogy nekem olyan érzésem van mintha egy család csak félig lenne befejezve...de ez nem jelenti azt,hogy elítélném őket,nincs is hozzá jogom....
Nagyon jó kérdést tesz fel a főhős a könyvben:Akik gyereket akarnak azoknak miért nem teszik fel a kérdést,amit a nem akarók mindig megkapnak?-ez pedig a Miért??? ha valaki eldicsekszik vele,hogy gyermeket terveznek,mindenki gratulál,de senki sem kérdezi meg a miértjét?Ha pedig egy hosszabb házasságban nem születik gyerek,állandóan ez az első kérdés-Miért nincs? és mikor lesz?
Megnyugtatásként nem gyermekes olvasóknak,vagy akinek egy van(mint én) azt a kérdést kapja,miért csak egy van???( most akik nem ismernek,azoknak semmi közük hozzá,akik ismernek meg tudják hogy, miért "csak")ha két azonos nemű gyermeked van-miért nincs még fiú/lány? ha három vagy annál több gyereked van:Minek vállaltál ennyit??(hülye vagy)
Magyarul ezekre a kérdésekre nincs jó válasz,mint a nyuszi esete,akin ha van sapka azért kap verést,ha nincs rajta sapka azért...
Claudia is hasztalan érvel,a barátai, a család de legfőképp a férje előtt.Ben a férj,sorolja az a saját érveit,amik a baba mellett szólnak,Claudia is csak épp a baba ellen szólókat...miközben körülötte valahogy mindig minden a gyerekekről szól-nővére babát szeretne,hasztalan...másik nővérének már vannak gyermekei,neki a házasságával akadnak gondjai,barátnője a szeretőjétől óhajt gyereket,akkor is ha egyedül kell felnevelnie....
Ma már mindent lehet...régebben ha harminc sőt húsz évesen még mai szóval élve szingli voltál-ergo vénlány,élve eláshattad magad,idővel ezt is elfogadta a társadalom,ma már nem köveznek meg senkit ha egyedül él.
Ma már rengeteg az elvált szülő,nem lepődik meg senki ha a családból hiányzik az apa vagy az anya,ma már az ad okot meglepődésre ha a család még egyben van.És azon sem csodálkozunk,ha évtizedekig jár valaki "jegyben" régebben ezt vadházasságnak hívták-minden csoportnak megvannak a maga tagjai,követői,akiknek megvannak a megingathatatlan érvei azon csoport mellett ahová tartoznak....
Én csak azt látom,hogy sokan boldogtalanok...pedig mindenre van megoldás,csak akarni kell.Akarni kell változtatni,elfogadni,megbocsátani...és elfogadni magunkat!! a választásunkat,nem engedve a társadalmi elvárásoknak,nyomásnak-mert a saját életünkről nekünk kell döntenünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése