Jodi Picoult:Törékeny

"Az ember mindig más családot akar.A lényeg,hogy ne olyan legyen,mint a meglévő.Tökéletes gyereket,rajongva szerető férjet,foggal-körömmel ragaszkodó anyát szeretnénk.Éldegélünk felnőtt babaházainkban,és nem is sejtjük,hogy éltünk megszokott díszletei egyik pillanatról a másikra átrendeződhetnek."

Valahogy így, ilyen gyorsan rendeződött át az O'Keefe család élete is.Addig éltek úgy ahogyan a sors vagy isten rendezte.A hatéves Willow súlyos csonttörékenységgel született,szülei mindent megtettek,hogy Willow élete átlagos legyen,óvodába járatták,és próbáltak nem arra gondolni reggelente,hogy ma vajon mije törik el....

"Első törésed még azelőtt történt,hogy egyáltalán világra jöttél..a következő négy a születésedkor...újraélesztésnél újabb kilenc...tizesnél épp az ölemben feküdtél...tizenegyes:beverted a karod a kiságy szélébe..tizenkettes, tizenhármas combcsonttörés,tizennégyes sípcsont,tizenötös kompressziós csigolyatörés...."

És lehetne sorolni a végtelenségig,de ami egyik percről a másikra megváltoztatta a család eddig sem egyszerű életét,az egy papír volt,egy igazolás ami otthon maradt mikor a család kirándulni indult...Willow természetesen ismét eltörte valamijét,és a rendőrség a kórházban az igazolás híján letartóztatta a családot,a másik lányukat Ameliát azonnal gyámság alá helyezték...mikor tisztázódott a helyzet a család be akarta perelni a kórházat...de mivel a jogszabály szerint jártak el,nem volt mit tenni.Viszont az ügyvéd felhívta a figyelmét a családnak arra,hogy kártérítési pert indíthatnak a szülész-nőgyógyász ellen...aki történetesen Charlotte az anya legjobb barátnője Piper....

Én úgy láttam mintha ettől a lehetőségtől Charlotte szó szerint elborult volna!!! Willow már 6éves volt,eddig hogyhogy nem hibáztatta,okolta Pipert? Hogyhogy eddig nem kételkedett barátnője szakértelmében? Charlotte csak azt szeretné biztosítani,hogy Willow mindent megkapjon amit csak lehet,ehhez pénz kell,és ha megnyerik a pert nem lesz többé anyagi gondjuk...de ez a pénz csak per útján lehetséges? Charlotte nem is gondolkodott más lehetőségben-alapítvány,egyéb gyűjtés...nekem nagyon furcsa volt ez a hozzáállás...a per teljesen szétszakította a családot.Mindenki megszólal a könyvben,egyedül Willow nem,így nem tudhatjuk meg,hogy Ő mit gondol a betegségéről a családjáról,és hogy Ő mit szeretne.

A per egészen addig elfajul,hogy Sean a férj már átáll a barátnő oldalára....Charlotte egyedül marad...

Maga az alaptörténet sem unalmas,de ehhez még Picoult rátesz egy lapáttal...az ügyvédnő aki Charlotte ügyét képviseli,szülő anyját keresi...Amelia ,Charlotte első kapcsolatából született lánya,mellőzve érzi magát,és azt látja hogy anyja még szeretett mostoha apját is elüldözte a házból...

Vannak dolgok amik ellen nem tehetünk semmit,el kell őket fogadnunk úgy ahogy vannak....ha ezt tette volna Charlotte is,talán boldogabb ember lehetett volna,és nem vesztegetett volna annyi időt el,feleslegesen.Ez az elvesztegetett idő a történet végén nyer igazán jelentőséget....

Valahol tudtam mit érez Charlotte...én is átéltem hasonlót sajnos...de valahogy nekem a gyerekem gyógyulása fontosabb volt mint egy per...bár az is biztos ,hogy itt Magyarországon nem sok értelme van perelni...annak ellenére,hogy tudtam ha az orvos kicsit jobban odafigyel idejében észreveszik,hogy baj van.és akkor? elvetettem volna a fiamat ? nem hiszem...ahogy Charlotte sem tudta megmondani mit tett volna...de legalább lett volna idő felkészülni,nem ért volna váratlanul ...meg egyáltalán jogom lett volna tudni!!!!Sokan elítélik azokat a szülőket akik beteg gyereki után perelnek,mert hogy ha szereti a gyerekét,akkor nem mindegy ,hogy hogyan született??? nem!! ezeket a blődségeket csak azok szajkózzák akiknek egészséges a gyereke,aki nem virrasztott heteket kórházakban,aki nem nyugtatgatta a gyerekét a századig vérvételnél,aki nem húzta ki a tubust a gyereke szájából-mert nem volt nővér a közelben mikor a gyereke felébredt az altatásból,a ki nem cipelt e gyerekét talpig gipszben wc-re,nem öltöztette,vitte kötözésre minden nap úgy hogy a 40kilós gyerekét a karjában cipelte,mert vagy nem volt lift,sem tolókocsi....és amikor elvittük a csípőig begipszelt gyereket nyáron az állatkertbe úgy néztek ránk,mintha mi lettünk volna a rácsok túloldalán....könnyű ítélkezni,fejet csóválni,sajnálkozni...de elfogadni,megérteni,nem lesajnálni nehéz.

Rettentő nehéz a beteg gyerekes szülőknek,mert a gyereke betegsége minden napos feladat elé állít minket,nem múlik el mint a tavaszi nátha, a napi gondok mellé kapunk még egy adaggal...ennek ellenére Charlottera nagyon mérges voltam,utáltam amiért ennyire szűk látókörű,és kicsinyes...haragudott a világra, a barátnőjére,mindenkire pedig senki sem tehetett erről a véletlenről,el kellett volna fogadni a lányát és betegségét és a legjobbat kihozni belőle....érthető ha valakit okolni akarunk,büntetni..de ez nem vezet sehová.


Kiadja: Athenaeum