Emlékszem, azonnal beleszerettem a fülszövegébe. Bár olvastam olyan véleményeket is, miszerint a fülszövege béna. Én mindenesetre mindenképpen el akartam olvasni. Amikor először fogtam a kezembe az első dolog, amit kiszúrtam, hogy "12 éves kortól ajánljuk". Ajjaj! Attól féltem, mellélőttem, de hamar kiderült, hogy nem. Az igazat megvallva nem ez az első olyan ifjúsági könyv, amelyben 16 évesnél fiatalabb a hősnő és felnőtt fejjel olvastam. És rájöttem, hogy míg 16-tól felfelé az élet véresen komoly (paranormal fantasy), addig ezek a könyvek még arról szólnak, hogy mennyire szar a suli és végtelenül viccesek. Természetesen képtelenség együtt érezni a hősnővel, amikor arról mesél, hogy a barátnőjével ugyanabba a srácba szerelmesek és mi legyen, de ezek a hősnők fantasztikus szóvicceket produkálnak.
Aki nincs annyira otthon a kortárs, hagyományos ifjúsági (lány)regények világában, annak érdekes lehet figyelni, miként változnak a hősnők. Egyre kevesebb az irodalom rajongó vagy a művész, és kezdenek divatba jönni a tudós, sportos-fiús lányok. (Az anyukák viszont többnyire művészek. Vicces, nem?) Így aztán Erin is kosár párbajra hívja Markot, de Mark sem a szónoki
képességeivel vagy az énektudásával kápráztatja el Erint.
Amiért különösen tetszett a könyv, az az, hogy bár felvonultatja az amerikai tinivígjátékok összes szereplőjét, mégsem olyan nyálas vagy drámai, sőt, a szereplők kifejezetten talpraesetten, frappánsan oldják meg a tipikus helyzeteket.
Olykor azért kiszól az írónő, és olyan dolgokat ad Erin szájába, amit nehezen lehet elképzelni egy 13 éves lánytól, főleg, hogy 2009-es könyvről beszélünk, de persze ki tudja mikor íródott valójában. (Pl. Meryl Streepért rajong és imádna olyan farmert hordani, amit valaki Woodstockban viselt.)
Összességében remek könyv. Ha a lányod kilóg a sorból, mindenképpen nyomd a kezébe, de te is bátran elolvashatod, ha vihogni szeretnél egy jót. :)
Ha olvastad E. Lockhart: A pasilista c. könyvét vagy láttad a Junot (annak ellenére, hogy ott idősebbek a hősnők), ez is tetszeni fog!
Aki nincs annyira otthon a kortárs, hagyományos ifjúsági (lány)regények világában, annak érdekes lehet figyelni, miként változnak a hősnők. Egyre kevesebb az irodalom rajongó vagy a művész, és kezdenek divatba jönni a tudós, sportos-fiús lányok. (Az anyukák viszont többnyire művészek. Vicces, nem?) Így aztán Erin is kosár párbajra hívja Markot, de Mark sem a szónoki
képességeivel vagy az énektudásával kápráztatja el Erint.
Amiért különösen tetszett a könyv, az az, hogy bár felvonultatja az amerikai tinivígjátékok összes szereplőjét, mégsem olyan nyálas vagy drámai, sőt, a szereplők kifejezetten talpraesetten, frappánsan oldják meg a tipikus helyzeteket.
Olykor azért kiszól az írónő, és olyan dolgokat ad Erin szájába, amit nehezen lehet elképzelni egy 13 éves lánytól, főleg, hogy 2009-es könyvről beszélünk, de persze ki tudja mikor íródott valójában. (Pl. Meryl Streepért rajong és imádna olyan farmert hordani, amit valaki Woodstockban viselt.)
Összességében remek könyv. Ha a lányod kilóg a sorból, mindenképpen nyomd a kezébe, de te is bátran elolvashatod, ha vihogni szeretnél egy jót. :)
Ha olvastad E. Lockhart: A pasilista c. könyvét vagy láttad a Junot (annak ellenére, hogy ott idősebbek a hősnők), ez is tetszeni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése