Lois Lowry: Nyáron történt

Nem tudom hova tenni ezt a könyvet magamban. Mindenképpen tetszett, de volt benne valami visszásság is. Még nem értem, mi lehet az! Fura volt, nekem minden túl idillikusnak tűnt, pedig van benne megrázó esemény is, nem is kicsi. Valahogy olyan valószínűtlenek voltak a szereplők, a táj, a történések is. Mégis tetszett! Mégis megragadott, kis híján meg is siratott.

Meg apja író. Hogy nyugalomban tudja befejezni könyvét, egy eldugott vidéki házba költöznek. A családban viszonylag rend van, de azért a két lánynak, Megnek és Mollynak megvannak a maguk kis stiklijei, háborúi. Meg a furcsább lány. Önbizalma szinte semmi, különösen a feltűnő szépségű nővére mellett, aki a legmenőbb fiúval jár az iskolából, sőt még a szurkolócsapat élére is beválasztják.

Szerencséjére Meg egyik magányos sétája alkalmával összeismerkedik azzal az emberrel, akitől egyébként a házukat is bérlik. Ő Will Banks, aki nagyon sokat segít Megnek abban, hogy ráismerjen az élet apró szépségeire, legyen az egy picike virág, de akár a nagy dolgokra is, mint például a születés. De a legfontosabb, hogy különösen a saját maga elfogadásában segít neki a férfi!

Meg a fényképezésben leli legnagyobb örömét, ebben találja meg fő kifejezési formáját a világgal szemben. A lencsén keresztül úgy érzi, hogy a valóságot látja, minden köntörfalazás nélkül. Will bácsival együtt vetik bele magukat ebbe az elfoglaltságba, közösen hívják elő a fényképeket, tanácsokat adnak egymásnak, igazi jó barátság szövődik köztük, még a nagy korkülönbség ellenére is.

Amikor Mollyt orrvérzéssel kórházba viszik, Meg egyáltalán nem sejti, hogy nagyobb a baj. Hiszen eddig is vérzett az orra, és nyilvánvalóan a hideg miatt van. Pár nap ápolás, pihenés, és újból minden rendben lesz! Az ijedtség azonban nem marad el, mindent megfogad, soha többé nem fog veszekedni a testvérével, jó barátnők is lesznek egyben. Sokáig nem fogja fel, hogy a baj nagyobb egy kis megfázásnál. Szülei reakcióit is rendeznie kéne magában, belső csatáit is folyamatosan vívja.

Mindenképpen úgy éreztem a történet végére, hogy Meg, ez a kishitű, visszahúzódó lány jócskán felnőtt!

Örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet!