Erősen gondolkodtam egy napig, mit is írhatnék egy krimiről...
Egy krimiről, amiben még gyilkolnak is.
Egy krimiről, amiben nem is egyszer gyilkolnak, de mit lehetne még írni róla, hogy ne legyen spoiler!
Oslo, hőség.
Meleg, kánikula, szabadságolások, amikor a történet elkezdődik.
Mivel nem olvastam a Boszorkányszög előtti részeket, így itt találkoztam először a szereplőkkel, itt zártam a szívembe Harryt, itt kezdtem el szeretni és nem szeretni. Mit írhatnék a szereplőkről, hogy ne legyen spoiler? Van pl. egy Tom, aki izmos; van egy Beate a különös képességével és a szégyenlősségével; van egy Bjarne az állandó felpuffadásos gyomorfájásával. :D
Harry egy jó zsaru, aki nyomoz, éjszakázik, piál, a nője elhagyta, ő még mindig utána vágyódik... Tulajdonképpen majdnem sztereotípia lehetne, hisz nagyon sok rendőr, aki a gyilkossági ügyekben nyomoz, így van beállítva (vagy csak én gondolok mindig a lúzer Bruce Willisre a Drágán add az életedben?), szóval olyan elképzelhető volt számomra, de mégis mellette álltam, és drukkoltam neki, nyomoztam vele.
Az események zajlanak elég hamar lesz egy holttest, vajon ki tette? miért tette? hogyan tette? hova rejtette? ki utazik? hova utazik? hamar kiderül, hogy a holtestek száma nem áll meg egynél, hogy amit elhittem, az nem úgy van, és akit a gyilkosnak hittem, az nem az lett.
A jó krimi ismérve mi lehet?
- hogy orrunknál fogva vezet minket?
- hogy a cselekmény soha "nem ül le"?
- hogy azonosulunk egy rendőrrel (rossz esetben a bűnözővel :D)?
- hogy nem tudjuk letenni a könyvet?
Ez egy jó krimi volt számomra (bevallva, nem szoktam ilyen irodalmat olvasni), mert izgalomban tartott, mert nehezen tettem le a kezemből, mert a cselekmény fogva tartott, drukkoltam Harrynek, és azért is jó volt, mert a végén a fejemre csaphattam: "Hogy én mekkora xxxxxxxxx vagyok!" Ugyanis egészen addig a pillanatig (a 28. oldaltól kezdve) gondoltam valakire, aztán egy másik valakire, aztán már együtt a kettőre, és ez elment egészen ötig, mint ahány csúcsa van a pentagrammának.
Igen, nagyon klassz könyv, érdemes elolvasni. Természetesen csak úgy írom le a hibáit, hogy én ilyet sem tudnék írni, fantáziálni sem.
Ezeket az észrevételeket is csak azért vettem észre, mert fiatalabb koromban sok-sok amerikai akciófilmet láttam, s bár az egész film alatt tettem fel kérdéseimet a mellettem ülőnek (szimplán értetlenségből), azért ragadt rám valami:
- Én egyből az utcanevet kerestem volna a térképen.
- A végét másképp írtam volna meg: szeretnék egy alternatív véget kedves Író úr, ahol ........................ és .................................! Köszönöm!
Olvassátok, értékeljétek és valljátok be nekem, ti rájöttetek-e?
Egy krimiről, amiben még gyilkolnak is.
Egy krimiről, amiben nem is egyszer gyilkolnak, de mit lehetne még írni róla, hogy ne legyen spoiler!
Oslo, hőség.
Meleg, kánikula, szabadságolások, amikor a történet elkezdődik.
Mivel nem olvastam a Boszorkányszög előtti részeket, így itt találkoztam először a szereplőkkel, itt zártam a szívembe Harryt, itt kezdtem el szeretni és nem szeretni. Mit írhatnék a szereplőkről, hogy ne legyen spoiler? Van pl. egy Tom, aki izmos; van egy Beate a különös képességével és a szégyenlősségével; van egy Bjarne az állandó felpuffadásos gyomorfájásával. :D
Harry egy jó zsaru, aki nyomoz, éjszakázik, piál, a nője elhagyta, ő még mindig utána vágyódik... Tulajdonképpen majdnem sztereotípia lehetne, hisz nagyon sok rendőr, aki a gyilkossági ügyekben nyomoz, így van beállítva (vagy csak én gondolok mindig a lúzer Bruce Willisre a Drágán add az életedben?), szóval olyan elképzelhető volt számomra, de mégis mellette álltam, és drukkoltam neki, nyomoztam vele.
Az események zajlanak elég hamar lesz egy holttest, vajon ki tette? miért tette? hogyan tette? hova rejtette? ki utazik? hova utazik? hamar kiderül, hogy a holtestek száma nem áll meg egynél, hogy amit elhittem, az nem úgy van, és akit a gyilkosnak hittem, az nem az lett.
A jó krimi ismérve mi lehet?
- hogy orrunknál fogva vezet minket?
- hogy a cselekmény soha "nem ül le"?
- hogy azonosulunk egy rendőrrel (rossz esetben a bűnözővel :D)?
- hogy nem tudjuk letenni a könyvet?
Ez egy jó krimi volt számomra (bevallva, nem szoktam ilyen irodalmat olvasni), mert izgalomban tartott, mert nehezen tettem le a kezemből, mert a cselekmény fogva tartott, drukkoltam Harrynek, és azért is jó volt, mert a végén a fejemre csaphattam: "Hogy én mekkora xxxxxxxxx vagyok!" Ugyanis egészen addig a pillanatig (a 28. oldaltól kezdve) gondoltam valakire, aztán egy másik valakire, aztán már együtt a kettőre, és ez elment egészen ötig, mint ahány csúcsa van a pentagrammának.
Igen, nagyon klassz könyv, érdemes elolvasni. Természetesen csak úgy írom le a hibáit, hogy én ilyet sem tudnék írni, fantáziálni sem.
Ezeket az észrevételeket is csak azért vettem észre, mert fiatalabb koromban sok-sok amerikai akciófilmet láttam, s bár az egész film alatt tettem fel kérdéseimet a mellettem ülőnek (szimplán értetlenségből), azért ragadt rám valami:
- Én egyből az utcanevet kerestem volna a térképen.
- A végét másképp írtam volna meg: szeretnék egy alternatív véget kedves Író úr, ahol ........................ és .................................! Köszönöm!
Olvassátok, értékeljétek és valljátok be nekem, ti rájöttetek-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése