John Irving:Árvák hercege

Számomra ilyen a tökéletes könyv!!! Aprólékos, finoman kidolgozott, érzékeny, emberi még a cím és a borító is tökéletesre sikerült.

"legyen itten egy istenverte orvos doktor meg egy istenverte iskola meg egy istenverte rendőr meg egy istenverte ügyvéd itten ST.Clouds'ban ahonan megszögtek az istenverte férfiak (akikből amúgy sem volt elég) és a tehetetlen asszonyok meg árvák magukra marattak!"

Lehet ilyen invitálásra nemet mondani?? Ugye,hogy nem. Így került hát Wilbur Larch doktor a Maine állambeli St.Cloud's-ba, ide csak olyan asszonyok jönnek akik vagy árvát vagy angyalt kérnek szegény doktortól.Edina és Angéla nővér segítségével kormányozza kicsiny világot,amiről szabadidejében naplóját is írja amit mindig így kezd.."itt a fellegek között..." és itt a fellegek között Homer Wells egy biztos pont mindenki életében.Akárhányszor Szent Larch szülőket talál neki valamilyen úton-módon szegény árva mindig visszakerül az első családjához. Egy tragikus választás kimenetele után Larch doktor úgy dönt többet nem adja ki Homert senkinek.

A több mint ötszáz oldal egy percig sem engedett el,nagyon sajnáltam, hogy a végére értem,ültem megdöbbenve kezemben a könyvel és sírtam.Sírtam,hogy vége lett,sírtam mert mindent megtudtam ami a történet közben hajtott,sírtam mert Homertól többet vártam, sírtam mert ma is születnek árvák, sírtam mert egy igazi Larch doktort sem ismerek.

A könyv eleje tele van nevetéssel,humorral ahogy aztán halad a történet úgy komolyodik meg Homer is,az olvasó is.Homer először Larch doktor által tekint be a felnőttek az orvosok életébe,igazi nőgyógyászt farag belőle pót apja. Aztán Homer saját életet akar, így elkerül az árvaházból. A Tengernéző almáskertben pedig minden mást megtanul Homer...

A szereplők, nevek, történetek, sztorik, életek mind-mind a szívemhez nőttek. Larch doktor fiatalon, Homer egyetlen árvaházi barátja Farby,Cuncy,Wally és még sokan mások, akik nélkül kevesebb lenne ez a történet.

Irving sok szereplőjét és történetét nagyapja élete ihlette.

Annyi minden történik a könyvben, hogy képtelenség mindent kiragadni elmesélni.

Inkább itt még egy pici rész a könyvből:

"Ahogy a férj meghozta a jeget, rálépett a macskára, amely erre akkorát vinnyogott, hogy Wilbur Larch már azt hitte, hogy megszületett a gyerek.....a férj nem volt hajlandó megmosni a babát. A nagymama fölajánlotta segítségét,de Larch úgy vélte,hogy a bolond és izgatott vénasszony balesetet okozhat. Miután jelezte (már amennyire Litván nyelvtudás híján sikerült neki), hogy a babát kéz meleg vízben, szappannal meg kell fürdetni-nem megfőzni a tűzhelyen, nem fejjel lefelé lógatni a hideg vízcsap alá-,figyelmét a fennragadt méhlepényre fordította..... Kérve kérte a férjet, hogy törjön egy kis jeget, minthogy a tagbaszakadt ember egy egész jégtömböt hozott.....ebben a pillanatban a nagymama kezéből kicsúszott az újszülött,és a hideg vizes mosogatóba esett a szennyes edények közé, a férj pedig ugyanebben a szent minutumban megint megtaposta a macskát."