Az a helyzet, hogy tiszta ideg voltam az elmúlt éjjel. Kell nekem ilyesfajta könyveket olvasni! Annyira felzaklatott, annyira szétcincálta az idegeimet, hogy egyszerűen alig tudtam elaludni, arról pedig egyáltalán szó sem lehetett, hogy kinézzek az ablakon a sötét hegyekre. Még csak az hiányzott volna, hogy szívbajt kapjak egy kóbor macska vagy egy éjjeli lepke által keltett apró mozgástól!
Ha eddig nem derült volna ki, bizony, mindezt egy könyv okozta, mégpedig Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő című thrillere. Tipikusan az a könyv ez, amiről már az elején tudom, hogy nem kellene kinyitni, aztán oldalról-oldalra érzem, hogy abba kellene hagynom az olvasását, mert beszippant, elsodor és felkavar. És természetesen, tönkreteszi az éjszakámat. Már megint.
Ausztrál írótól ritkán olvasok,nem is tudom, miért alakult ez így. Talán nem is adnak ki sokat az ausztrált regények közül a magyar piacra. Mindenestre nagyon furcsa volt olvasni, hogy az ausztrál fiatalok mennyivel másképpen élik a világukat, másként látnak dolgokat, mint a magyarok. Sokkal nyersebbnek, elementárisabbnak éreztem minden gondolatukat, érzésüket, tettüket. Mintha a jóléti társadalom, a “lucky country” oda vezetett volna, hogy kis problémák, kevéssé átélt élethelyzetek már nincsenek nem is lennének, mintha egy kamasz is elemi erővel élne meg mindent, ami vele történik, brutálisabban, agresszívabban. Mintha kiveszett volna a finomság a világból.
A főhős, Ketherine egy nagy tragédia után lábadozik. A húgát meggyilkolták, ő maga is még csak tizenéves és nem szűnik a lelkiismeret-furdalása, magát hibáztatja a történtekért. Az elmúlt évek az ezerszer újrajátszott “mi lett volna, ha...?” jegyében teltek számára, az összeomlott, egykori álomcsaládja romjain keresi, de nem találja önmagát. Ezért, gyógyulásképpen, lakóhelyet, iskolát, nevet és egyúttal személyiséget vált. Nem akar a nagy port felvert tragédia megbélyegzettje lenni, csak be akar simulni a tömegbe, hogy átlagos legyen és nyugodt. De a saját személyiségét nem rejtheti véka alá sokáig senki. Ő is csak egy életvidám fiatal lány (lenne), ha az élet hagyná.
Ekkor jön a képbe az újdonsült barátnő, a kiszámíthatatlan és gyönyörű Alice. A lány, aki gyönyörű, aki delejes hatással van férfiakra és nőkre egyaránt, az akarnok, a zsarnok Alice, a veszélyes Alice... Az események olyan sorozata indul el az ő megjelenésével, amire az olvasó a legkevésbé sem számít, csak azt érzi, hogy valami vészjósló történik, valami felé sodor a könyv és nem lehet letenni.
A felétől már félve olvastam, csak az ujjaim közül kikukucskálva, amolyan “látom is meg nem is”-módon, hátha kivonom magam a hatása alól, de képtelen voltam rá. És amikor azt hittem, hogy itt a vég, ez az a bizonyos csavar, na, akkor csavart az írónő rajta még egyet, én pedig csak ültem a könyvvel a kezemben és nem akartam elhinni. Vegytiszta gonoszság.
Rebecca James, jöttél, felkavartál és letaglóztál. Gratulálok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése