Hidasi Judit: Kilenc

Nekem ez most nagyon jól esett, nagyon tetszett, faltam végkimerülésig! Letisztult, finom, kedves kis történet. Első Hidasi könyvem volt, de most habzsolni fogom a többit, nagyon megkedveltem ezt a nőt.

Nem tudom, hogy pontosan meg fogom-e tudni fogalmazni, mi tetszett benne igazán. Végül is nem nagy kunszt. Mégis. A sztori egyrészt nagyon ötletes, az egy pont. Aztán itt van az a helyzet, hogy szerintem ebbe a legtöbb olvasó (nyilván nőkre gondolok) bele fogja tudni képzelni magát. Vagy abba a "görcsölésbe", ami a főszereplő lányt, Fehér Pirost jellemzi. Vagy pedig mindenki megtalálja benne a saját maga Attiláját, mert jó párunkat vágtak már át, mivel a szerelemtől ködösödő szemünktől nem láttunk az orrunk hegyéig sem. Tulajdonképpen mindkettőben megtaláltam saját magamat is, az őrületig tudok én is mindenen, de tényleg mindenen agyalni, míg a végén úgy elfáradok saját magamtól, hogy magától megoldódnak a dolgok, miközben lefutom ezeket a felesleges köröket. Na, Piros is ilyen, bár nem az idegesítő fajtából, mert nagyon meg lehet szeretni.

Úgy tűnik, miután kiheverte az évekkel ezelőtti "Attiláját", rátalált az igaz szerelem, amelyben minden tökéletes, leszámítva ugye az örökös "túlgondolkodását", de az persze nem fog változni semmilyen körülmények között. Viszont ez az új párja, a szakállas, a tökéletes pasi olyan lehetőség elé néz, amelynek a lány korántsem örül, mert hónapokig tartó, afrikai kalandról van szó. Egyedül. A férfi távozása után próbálja helyretenni érzéseit, gondolatait, de még jobban belegabalyodik a hálóba, így épp jókor jön egy régi ismerős munkaajánlata, amelynek teljesítésére 2 hetet kap. Nem több és nem kevesebb, mint kilenc színészt kell felkeresni és rábírni őket, hogy írjanak alá egy szerződést, amelyről szinte semmit sem lehet tudni, csak annyit, hogy valamiféle színházi munka. Nem egyedül kell véghezvinnie ezt a lehetetlennek tűnő küldetést, mivel a nem teljesen százas Lulu barátnője és a "véletlenül" útjába akadó ATTILA, az ex is megjelenik, így ők kísérik őt városról városra.

Vannak a színészek között könnyebb esetek, akik pár egyszerű kérdés után aláírják a papírt, de nyilván hozzátartozik a történethez, hogy nem minden kerek. Mindeközben a lány súlyos és fontos önértékelési, önvizsgálati folyamaton megy át, amelyek talán az életét is megváltoztathatják, és talán végre fellélegezhet régi sérelmek alól, megmenekülhet önostorozó életmódja elől. Mindez szerintem rendkívül viccesen van megírva, nem fedve el a helyzet komolyságát. És akkor most vannak véletlenek vagy nincsenek?

"Önmagunk keresése nagy élmény, csak az a baj, hogy egész életünkben tart. Mikor a végére érnénk, jön egy újabb változás, egy újabb magunkra csodálkozás."

Odavoltam ezért a történetért, Hidasi Judit stílusáért. Nagyon közelinek, "emberinek" éreztem. Simán el tudnám képzelni, hogy leülünk egy kávéra, és jókat röhögünk a saját bénaságunkon. Jöhet az Április út, bár fordítva jobb lett volna. :-)