Shilpi Somaya Gowda:Az eltitkolt lány

"Egy bizonyos ponton az általad teremtett család fontosabb lesz mint az,amelybe születtél."

A szerző saját élményeiből,tapasztalataiból építette fel a történetet,ami akkor fogalmazódott meg benne,mikor egy árvaházban önkéntesként dolgozott.

A történet a 80'-as években játszódik, két anya párhuzamos beszámolóival indul,Somer Amerikában élő jómódú orvos ,és mindenképpen gyermeket szeretnének az Indiai származású férjével.A másik anya Kavita aki az Indiai hagyományok,és társadalmi elvárások csapdájában vergődve kislány gyermeknek ad életet,az első kislányát nem tudja megmenteni,másodikat viszont, dacolva családjával árvaházba adja.

A két nőt,úgymond kinövi a történet,hiszen szépen lassan megszólalnak a könyv lapjain a férjek,majd Asha a kislány ,akit Somer és férje Indiából fogadnak örökbe.

Valami elképesztő érzékenységgel tárja fel a könyv, a szülő gyermek kapcsolatot,az örökbefogadás kényes részleteit,érzelmi vonulatait,mind a szülő mind a gyermek részéről,két eltérő kultúra találkozását,egymás hagyományinak ,értékeinek befogadását,vagy éppen elutasítását.

Bevallom hozzám Somer nagyon közel áll,mint érzelmileg,mind mint anyatípus.Teljesen megértettem az érzéseit ,az érveit is.
Valahogy India minden szépsége eltörpül azok között a borzalmak között,amiket a könyvben megemlítenek,így nem csodálkoztam mikor Somer képtelen boldogan ,hosszabb időt tölteni férje szülőhazájába-ebből aztán az évek alatt a házastársak között számtalan konfliktus alakul ki,míg egyikük úgy érzi teljesen átadta magát egy másik nép szokásainak,addig a másik mereven elzárkózik egy nem ismert világ elől.

Aztán eljön az idő,mikor Asha már önálló döntéseket hoz,és Somer félelme valóra válik:Asha Indiába indul,megismerni a saját gyökereit, apja családját,és titkon reméli,hogy megtalálja az igazi szüleit.

Nagyon tetszett,ahogy a történet le lett zárva,nem gondoltam volna,hogy a szerző tud valami olyan megoldást ami mindenkinek megnyugvást hoz.
Jó volt bepillantani egy közösség,egy család életébe.India számomra valami távoli,megfoghatatlan,egzotikus hely ,jó lesz rá úgy gondolni,hogy egy olyan hely, ahol a családi kötelék eltéphetetlen,ahol mindig nyitva áll az ajtó,és kedvesen fogadnak.

A bejegyzés elején található idézet,nagyon szíven ütött,a saját életem,a szüleimhez és a mostani családomhoz való viszonyomra nyertem,úgymond megbocsátást,kellett,hogy ezt az igazságot valahol leírva lássam.

A kötet végén rövid interjú található a szerzővel.