Egy kislány Minou, aki "néhányadmagával" él egy kis északi szigeten, ahol hideg van, hó van, fagy van. Az itt lakók
között sehol egy gyermeki lény rajta kívül, a kislány társaságát csak a papája, a Tiszteletes és a Ládás a kutyájával Neveninccsel alkotja. Ennyien élnek a szigeten, ahol már történtek halálesetek, és Minou mamája is eltűnt egy éve.A könyv története néhány napot ölel körül, mikor is a parton a lány és a papája találnak egy holttestet. Ezt a halott testet hazaviszik, hidegen tartják három napig a következő hajó megérkeztéig. Miközben nézik a holtestet és beszélnek, mesélnek neki, filozofálgatnak vele, úgy bontakozik ki egy másik történet, ami Minou lelkében és emlékeiben lakozik.
Megismerjük életvidám, fantáziával megáldott, mosolygós-nevetős mamáját (aki pont az ellentettje a férjének), aki egy cirkuszi előadás után tűnt el. Minou szerint csak elment és majd visszatér. Ő csak mesél a halott fiúnak; ő csak mesél írásban a mamájának, aki egyszer majd biztosan visszatér, s miközben megismerjük édesanyja természetét és szigetbeli életét is, úgy jövünk rá egyfajta igazságra.
Papája olyan karakter, akit nem tudtam bekategorizálni. Kedveltem is meg nem is. Valahogyan kevés volt az információ, de azt mindenképpen megtudtam, hogy Descartes leszármazottjának tekinti magát....
Olykor (sokszor) olyan volt, mint aki magára hagyja a saját lányát. Olyan, aki csak saját magával van elfoglalva, olyan, mintha lassan megőrülne. Aki folyamatosan a végső igazságot keresi. Érdekes. Olyan, mintha besavanyodott volna ebbe a szigeten belüli életbe, amin nem is csodálkozom, de elmehetett volna, ha akart volna.
Miért éltek itt ezek az emberek? Természetesen válaszokat is kaphatunk a könyvből, megismerjük a kislánnyal való kapcsolatukat, beszélgetéseiket, de azt hiszem, az okok, a miértek igazi feltárása, egy másik történet lehetne. Itt most nem ez a lényeg, hanem Minou, aki itt élt, aki ezen körülmények között cseperedett, s akinek ezek az emberek voltak a társaságai.
Minou kedves, a sziget tette ilyenné, így már meg is értettem a gondolatait, már nem is csodálkoztam, s ahogy egyre mélyebben kerültem bele ebbe a hideg örvénybe, ahogy egyre mélyebbre ástam, úgy rajzolódott ki minden.
A három nap eltelt.
A hajó megérkezett.
Minou is megérkezett.
Nem tudom, hogy mese, fantázia vagy éppen a valóság... így csak René Descartes sorait tudom a könyvből kimásolni:
"És minél tovább, minél figyelmesebben vizsgálom az említett jelenségeket, annál egyértelműbben és határozottabban megbizonyosodom róla, hogy mindez igaz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése