Szeee véleménye
A könyv meglepően kicsi és rövid, nincs 100 oldal, sőt, az is nagyon szellősen írva. És mégis nagyot szól...
Eric-Emmanuel Schmitt Ibrahim ura és a Selyem után kezdem azt hinni, hogy igazi remekművet úgy lehet írni, ha valaki tömören, velősen, csak a lényeget mondja el, persze a megfelelő stílusban, röviden, ütősen. Ez a kis könyv ugyanis akkora alkotás, hogy csak na.... Szerintem.
És hogy miről szól? Két mondat a könyvből jól leírja: "Különös fájdalom......Belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni."
Hervé Joncour nős ember, Franciaországban él, kereskedő, selyemhernyókat vesz és ad el. Minden évben szinte az egész világot átutazza, hogy Japánba menjen selyemhernyó petékért. És egy nőért. Egy olyan nőért, aki számára elérhetetlen. Talán éppen ezért hajtja őt annál jobban a vágy a nő felé. Aztán végül - ha nem is a megszokott módon - de mégis megkapja. És mégsem. De az is lehet, hogy egész végig az övé volt... Ennyi a történet.
Egy idézet jutott róla az eszembe: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk..." (Simone Weil)
Nagyon ütős darab. Lassú, magával ragadó stílusban megírva. Szerintem gyönyörű. Az ilyen művekért érdemes olvasni. Mert 10, vagy 100 könyv között az ember néha talál egy-egy ilyet.
(Filmrajongó lévén muszáj volt megnéznem a könyvből készült filmet, hiába féltem a csalódástól. És azt kell mondjam kellemes csalódás volt. Persze - lévén, hogy teljesen mások az eszközei - a könyv hangulatát nem tudta visszaadni, de jó volt! Érdemes megnézni. Nálam a könyv után megtekintve kb. 8/10-es. Igaz, itthon még nem mutatták be...)
Szeee
3 megjegyzés:
Köszi szeee-éreztem,hogy jó könyv lehet:)Már meg is vettem:)
én pedig feltettem a listámra, nekem is nagyon tetszik a beszálomó alapján! :)
Kívánságlistámon szerepel:)
Megjegyzés küldése