2008. április 30., szerda

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Pár nap alatt behabzsoltam ezt a könyvet, elég könnyű olvasmány. Műfaját tekintve disztópia. Ennek ellenére az elejétől a végéig izgultam és vártam a végkifejletet. Hogy mégis miért kapott csak 8 pontot? Azért mert a guta majd megütött a végén. Nem tetszik, befejezetlen maradt. Nem kerek így, pedig annyira szerettem volna csillagos ötöst adni. :(

A történet röviden annyi, hogy a jövőben a sugárszennyezettség miatt a nők és a férfiak java része terméketlen. De lényegében csak a nőknél ismerik el ezt a tényt, a férfiak esetében tagadják. Férfiak irányítanak mindent, csak ők dolgozhatnak és csak nekik lehet pénzük. A határokat fegyverekkel és rengeteg őrszemmel védik. Cenzúrázzák az újságokat, a tv adásokat, rendszeres akasztásokat tartanak a nép ellenségei közül, tilos a nőknek írni, olvasni, véleményt kifejteni ill a szolgálólányoknak barátkozni. Mindannyian egyforma szabású ruhában járnak, leszámítva a hovatartozásukat jelentő színeket. Azon kevés nő számára, akik képesek maradtak a megtermékenyülésre hálátlan feladat vár: piros ruhát kell öltenie és szolgálnia kell méhével azt a családot ahova kirendelik. Szinte szó szerint inkubátornak tekintik őket, semmi másnak. A saját nevüket nem viselhetik tovább, és amint egy család szolgálatába lépnek a Ház urának keresztnevét kapják meg. Így jár Fredé is, aki a maga szemszögéből meséli el az életét és azt hogyan is juthatott idáig a nemzete. Ugyanakkor egyre növekvő tehernek is ki van téve, hisz ha nem sikerül teherbe esnie és egészséges gyermeket szülnie akkor kiviszik a Telepre ahonnan nem jön vissza senki...

Közel az őrület határán, magányosan, állandó rettegésben élni. Erről mesél ez a könyv, és arról hogy mindig van remény.

Felkavaró és nagyon izgalmas, annak ellenére is hogy ide-oda csapong az időben. Jól követhető a történet nem érzi az ember hogy kuszaságot olvas. Kicsit megijedtem hogy disztópiát vettem a kezembe, mert Orwell-től az 1984 jutott eszembe és leizzadtam. Azt a könyvet nem tudtam elolvasni, egyszerűen képtelen voltam rá. Már az elején letettem és nem is tudtam rávenni magam, hogy visszavegyem a kezembe. Lehet hogy e kellemes emlék hatására megint előveszem majd.... meglátjuk.Margaret Atwood könyveit ezentúl lesni fogom a könyvtárban amikor csak lehet. Ez már biztos.





Eredeti cím: The handmaid's tale
Borostyán, 2008. február

3 megjegyzés:

picidzé írta...

Az 1984 annyira a.l.a.p., hogy csak na. Bátorítalak, hogy vedd kézbe megint. Érdekelne, hogy miért tetted le annak idején.

Borostyán írta...

Amikor elkezdtem olvasni az 1984-et túl sötét és komor volt számomra. És egy kicsit lassan indulónak is éreztem. Valószínűleg nem voltam elég jó passzban ahhoz az életérzéshez és világképhez amit az a köny igért. De lehetséges, hogy majd még egyszer nekifutok valamikor. :)

Iscnor írta...

Ez egy próba megjegyzés..:-)