Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Szeretem az oroszokat. Talán a Doktor Zsivágó című filmmel kezdődött, nagyon megfogott a hangulata. Szimpatikusak voltak a szomorkás, melankólikus, ugyanakkor bölcs és titokzatos oroszok. Később Nyikita Mihalkov: Csalóka napfény c. filmjét látva pedig már rajongtam értük, legalábbis a művészetükért mindenképp....

Irodalmi művek közül eddig csak klasszikusokat olvastam orosz íróktól, így nagy várakozással vettem kezembe Ljudmila Ulickaja kortárs orosz írónő könyvét. Azt kell mondjam, hogy pontosan azt kaptam, amit vártam. Rendkívül megkapó stílusban írodott mű, melynek főszereplője egy Zsenya nevű nő, aki élete különböző állomásain találkozik egy-egy nővel ill. lánnyal, akik a társadalom más-más rétegét képviselik és akik mind kiöntik szívüket, feltárják titkaikat előtte. Az ő történetükbe ágyazva ugyanakkor megismerhetjük Zsenya aktuális élethelyzetét is. Irónia az egyes - többnyire megrázó - történetekben, hogy végül mindegyikről kiderül, hogy erősen elferdítettek és nem teljesen igazak... Az utolsó történet pedig magáé a főszereplőé, Zsenyáé, melyben a főhős a teljes kilátástalanságból - épülve korábbi tapasztalataiból - végül mégis az élet felé fordul... Hiszen ő is életművésznő...

Gördülékeny, nagyon jó, elbeszélő stílusú, szomorkás, irónikus, ugyanakkor a hétköznapi élet minden apró mozzanatát nagy bölcsességgel szemlélő írás.

Nekem nagyon tetszett. Nem is ragozom tovább, olvassátok el.

Szeee