Kosztolányi Dezső: Aranysárkány

Örülök, hogy végre találtam egy olyan könyvet, ami magába bírt szippantani és nem is volt túl hosszú. Mert mostanában nagyon szenvedtem a könyvekkel, semmi sem volt jó, mert vagy nem volt elég jó, vagy túl hosszú volt, vagy mittudomén. Annak meg főleg örülök, hogy ez a beszippantós végül egy magyar regény lett.

Ez egy olyan történet, aminek az első felében még nem világos, hogy miről, kiről is fog szólni, ami szerintem jó. Kosztolányi lassan, csigavonalban közelít a főszereplő felé, akit direkt nem fogok leírni itt, hogy ki lesz végül. Végül az ő drámája következik be, elkerülhetetlenül.

Az író egy vidéki kisváros gimnazistáit, néhány tanárát, az egyik tanár lányát mutatja be nekünk. A gimnazisták végzősök, érettségi előtt állnak. Tavasz van, illetve nyár eleje, hőség. A fiatal lelkek szenvednek a rájuk nehezedő megpróbáltatás miatt, testük-lelkük egyaránt a nyár és az élet szabadságát áhítja. Feszülten, várakozással telnek az utolsó tanítási, majd az érettségi vizsga napjai, hetei. Ebben a fojtogató hangulatban történnek olyan események, amelyek erősen rányomják bélyegüket az egyik szereplő további sorsára, akinek lelkére olyan súly nehezedik, hogy végül drámába torkollik a történet.

Nagyon tetszett Kosztolányi stílusa. Egész pontosan nem tudom megfogalmazni miért, de pont az éreztem, mint több magyar írónál. Hogy pontosan tudom, hogy miről beszél, írjon le éppen tájat, időjárást, vagy egy érzést, hangulatot, bármit. Annyira magyar, annyira jól ki tudja fejezni azokat az érzéseket, hangulatokat, illatokat, színeket, amik csak itt, a Kárpát-medencében léteznek. Azokkal a szavakkal, melyek idegen nyelvek szótáraiban talán nem is léteznek. A stílusa kristálytiszta, összeszedett. A legjobban nem is a történések megfogalmazása tetszett tőle, hanem azok az eszmefuttatásai, ahogyan leírta pl. Novák Antal ruhatárát, vagy amikor az érettségire készülő fiúk lelkiállapotát boncolgatta, egyszerűen zseniális. Nagy lélek- és egyéb boncnok ő, ahogyan atomi pontossággal képes megfigyelni, ízekre szedni és érzékletesen ábrázolni egy-egy apró momentumot. A lélek legmélyére nyúl úgy, hogy nem rágja szájba az ott zajló folyamatokat, érzéseket. Szeretem Kosztolányit. Azt hiszem Szabó Magda, Németh László, Wass Albert mellett bekerül a kedvenc magyar íróim közé, mert ott a helye.

Nem is adhatok rosszabbat erre az írására, mint 10/10, tetszett!