Morgan kapitány és a karib-tengeri kalózok rémtettei, ahogy Alexander Exquemelin a saját szemével láttaMár maga a borító is lebilincselő, jóval komolyabb, mint más, kamaszoknak szánt ismeretterjesztő könyv borítója, így el is bizonytalanodik az ember, hogy vajon idősebb kamaszoknak vagy felnőtteknek szánták-e a könyvet. A cím sem segít sokat, hiszen felnőtt ritkán vesz a kezébe kalóznaplót, meg aztán a karib-tengeri kalózokról is mindenkinek a hollywoodi kasszasiker jut az eszébe.
Döbbenetünk csak nő, amikor belelapozunk a könyvbe, és meglátjuk az illusztrációkat. Fiataloknak szánt ismeretterjesztő könyvekben ritkán találkozunk ennyire komoly képvilággal. Aztán a könyv elején található tartalomjegyzék is gyanús, mert egy átlagos ismeretterjesztő könyvhöz képest meglepően részletes.
Egy olyan olvasó, aki érdeklődik a kalózok világa iránt, méltán veszi izgatottan kézbe a könyvet. Mindjárt a szerkesztő előszavából kiderül, hogy komoly irodalommal állunk szemben. A hajóorvos, Alexander Exquemelin beszámolója számos kiadást ért meg, és annyira népszerű volt, hogy több szerző is felhasználta saját, fiktív történeteihez. Köztük a Robinson Crusoe írója, Daniel Defoe, aki Captain Charles Johnson álnéven írta meg saját verzióját A leghírhedtebb kalózok rablásainak és gyilkosságainak históriája címmel.
Az első rész a bukanérok eredetével foglalkozik. Megtudjuk hogyan foglalták el a franciák Hispaniola szigetét és, hogy milyen volt az élet Tortugán. Exquemelin beszámolójában említést tesz a helyi növény-és állatvilágról is, különösen sokszor említve a különféle teknős fajokat, amelyek minden bizonnyal nagy hatást gyakoroltak rá.
A XVII. századi hajóorvos feljegyzéseit Terry Breverton újkori információi egészítik ki. Ez helyenként igencsak zavaró tud lenni. Míg Exquemelin írására (nem véletlenül) a Robinson Crusoe stílusa a jellemző, addig a Breverton által írt részek (értelemszerűen) a 21. századi nyelvhasználatot tükrözik, így bár mindkét forrás értékes információkat közöl, a kétféle stílus folytonos váltakozása megakadályozza, hogy az olvasó elmerüljön a könyvben, és az igazán magával ragadja.
A második rész a bukanérok általános életformájáról szól, akik itt már nem vadászok, hanem kalózok; illetve Exquemelin említést tesz néhány híresebb kalózvezérről, akiknek a történetét ő maga is csak úgy hallotta, más kalózoktól. Itt szembesülünk először a korabeli beszámoló hiányosságaival, hiszen az olvasó jóval többet szeretne megtudni ezekről a hírhedt gazemberekről, mint amennyit a hajóorvos feljegyzéseiből megtudunk. A hiányosság oka nyilvánvalóan az, hogy Exquemelin maga is úgy hallotta csak ezeket a történeteket, másrészt egyetlen korban sem szokás feljegyezni azokat az információkat, amelyek a kor embere számára egyértelműek. Fájdalmasan hiányoljuk a részletes beszámolókat az egyes kalóztettekről, de emlékeztetni kell magunkat, hogy végső soron ez egy ismeretterjesztő könyv, még ha szubjektív beszámolón alapul is, nem pedig regény, amely tele van hosszú, izgalmas csatajelenetekkel, vagy ahol lehetőségünk van jobban megismerni a főhőst.
A harmadik rész, amely egy az egyben Francois L’Olonnais életéről és tetteiről szól, már némiképp részletesebb, de igazán a Henry Morgant tárgyaló negyedik rész elégíti ki a részletesség iránti vágyunkat.
Minden rész azonban tele van értékes kiegészítő információkkal, mint például a kalóz zászlók egyes változatainak vagy a kalózok fegyverzetének bemutatása, térképek és kalóztaktikáról szóló jegyzetek közzététele, vagy az egyes, nagyobb expedíciókban résztvevő hajók felsorolása. Különösen lenyűgözőek Howard Pyle festményei, aki számos alkalommal örökítette meg a kalózok mindennapjait. De rengeteg korabeli dokumentum is megjelenik a könyv lapjain.
Ami az eredeti szerkesztést illeti, helyenként nem tűnik túl logikusnak. Többször is előfordul, hogy Exquemelin megjegyzi, hogy most már elmeséli, hogyan élt a bukanérok között, de még mindig nem az következik. Így az olvasónak az a benyomása, mintha a padláson egy nagyon értékes, a kalózok életéről szóló feljegyzés gyűjteményt forgatna, amiből hol ezt, hogy azt a jegyzetet, térképet, illusztrációt veszi kézbe, amely éppen megtetszik neki.
Mindazonáltal a könyv valóban nagyon értékes, a kalózok életének minden területére kiterjedő információt közöl. Az olvasó számára egyértelműen kiderül, hogy miért volt annyira népszerű Alexander Exquemelin beszámolója, és hogy miért ihletett meg annyi más szerzőt. Mindez az információ arra ösztönöz, hogy bepillantva a kalózok életébe tovább olvasson az ember, és még többet tudjon meg a kalózhajókról vagy maguknak a kalózvezéreknek az életéről, és elolvasson néhány fiktív történetet is, amelyek révén igazán elmerülhet ebben a kegyetlen, mégis varázslatos világban. (Ehhez nyújt segítséget a könyv végén található Ajánlott irodalom rész is.)
Kiadja: Athenaeum kiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése