Igen, ezt én most itt és most, 2010-ben. Nem igazán aktuális és népszerű a téma manapság, engem mégis érdekel. Rávetem magam, ha valami orosz tajgás, szibériás, munkatáboros, kommunistás regényt találok - talán akkor, ott éltem előző életemben, vagy nem tudom miért :)Nagyon köszönöm Violinának az nlc fórumról, hogy a figyelmembe ajánlotta ezt a regényt, mert tényleg pont olyan volt, amilyet már régen kerestem a témában és tényleg jó.
Az Arbat Moszkva egy híres sétálóutcája. A regényben 1934-ben járunk - Sztálin uralma alatt, a Szovjetunió korai éveiben. Az Arbat elvileg mindig is egy jóhírű negyed volt, ebben az időben pedig mindenféle osztály tagjai megtalálhatóak voltak a lakóházaiban az egyszerű munkásokig bezárólag.
A történet egy fiatalokból álló baráti társaság tagjainak életét mutatja be. Van itt olyan fiú, akit egy nevetséges incidens, "pártellenes tevékenység" miatt kizárnak az egyetemről majd száműznek Moszkvából a messzi Szibériába, ott kell élnie és dolgoznia pár évig. Minden mondatára, minden lépésére vigyáznia kell, hiszen a száműzöttek, ha bármiért "gyanúba" keverednek, súlyos börtön vagy egyéb vár rájuk...
Aztán van egyszerű munkáscsaládból származó fiú, akit gyűlölete és hatalomvágya miatt könnyen beszippant a Cseka, feladata, hogy a besúgókat beszámoltassa.
Vannak magasabb körökből származó fiatalok is a baráti társaságban, érdekes volt betekinteni az ő életükbe is, hogy hogyan kavarják az eseményeket, mennyire van befolyásuk egy ilyen világban, ahol mindenki figyel mindenkit, elképesztő "börtönben" éli mindenki az életét és még a legmagasabb pozícióban lévők léte is pókfonálon lebeg, mely bármelyik pillanatban elszakadhat.
A legérdekesebb talán a politikai vonal a könyvben, ami szerencsére azért nem túl tömény és csak időnként bukkan fel. Ezt maga Sztálin szemszögéből láthatjuk. Betekinthetünk az ő egyszerű és mégis bonyolult gondolkodásába, hogyan építi fel hatalmát, hogyan gondolkodik a diktatúráról, milyen viszonyban áll a mögötte álló Párttal. Nagyon megdöbbentő és igen érdekes.
Örülök, hogy nem kellett abban a korszakban élnem....illetve....ki tudja...:P Mondjuk sok tekintetben ma sem jobb a helyzet, mert hazugok, besúgók, árulók ma is vannak. De ma maximum munkanélküliségre vagyunk ítélve, annak minden velejárójával és nem ültethetnek le ártatlanul évekre egy rossz kifejezésért...
A könyv igazi klasszikusnak mondható, sokszereplős nagyregény. Nekem kissé hosszú volt, a kezdeti lelkesedésem a vége felé picit kopott, de ettől függetlenül nagyon ajánlom mindenkinek, akit érdekel a kor, a hely, a téma.
Annyit tudni kell még a regényről, hogy Ribakov a 60-as években írta. Szamizdat irodalomként terjedt, 1987-ben adták ki először a Szovjetunióban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése