"Gyűlölöm ezt a nyelvet- fakadt ki Anna szívből jövően-, soha nem akartam megtanulni! Micsoda ostoba népség, az egyik butább, mint a másik. "Hello, baby!... " Ezek jöttek hozzánk a kövér fenekükkel, és úgy tettek, mintha ők hozták volna el nekünk a kultúrát. A világ urainak érezték magukat. - A felszabadítóink voltak- mondta Lotte szárazon. Anna érdesen felnevetett, s kesztyűs ujjával a kirakatra mutatott. - Azokat az idiótákat, még mindig hősökként tisztelik, igen te is láthatod, ennyi évvel a háború után, csupa amerikai és angol holmi, és persze semmi német. (...) Lotte kényelmetlenül érzete magát. -Nem értem -mondta tétovázva-, miért gyűlölöd ennyire az amerikaiakat? Semmi rosszat nem tettek veled."
Ilyen és ehhez hasonló viták, veszekedések, mély csöndbe burkolózások jelentek meg Anna és Lotte párbeszédeiben.
Spaban találkoztak egymással. Anna és Lotte.
Németek.
Testvérek.
Ikrek.
2 nő.
2 sors.
2 különböző élet.
Hogyan tudnak megbékélni egymással?
Hogyan tudják feldolgozni életüket?
Hogyan viselkednek, hogyan vetnek számot egymással 74 évesen, az elválásuk utáni 3. találkozáskor?
Kétszer nem sikerült.
Az Ikrek címen megjelent regény egy ikerpár életébe enged belesni. Anna és Lotte szüleik halála után kb. 6-7 évesen árvák maradnak. A segítőkész rokonok elválasztják őket egymástól: Anna a nagypapájához kerül, míg a beteg tbc-s Lotte Hollandiába költözik rokonok szárnyai alá.
Életük gyökeresen különbözik egymáséitól. Anna rokonai által fizikai kihasználásban, robotolásban, bántalmazásban, ezáltal egészségügyi károsodásban szenvedett, saját lábára állva tapasztalja meg a II. világháború szeleit, szenvedéseit, és nem egyszerűen jutott el arra a szintre, hogy megálljon a saját lábán. Erős asszony, aki sokat szenvedett életében, de soha nem adta fel a küzdelmet. Életerős alkat, aki képes a vidámságra is.
Lotte holland anyával, holland apával és holland testvérekkel élve más problémákkal tűzdelve éli meg a világháború borzalmait.
74 évesen, egy belga fürdőhelyen találkoztak véletlenül. (Elválásuk után ez a harmadik találkozásuk. Folyamatos egymásra mutogatásuk miatt kapcsolatuk szalmaláng életű volt.)
Mindennapos találkozásaik során megismerhetjük életüket, és részletes bepillantást nyerhetünk a 2. világháború német szörnyűségibe főleg azokba amik a németekkel, a német területen történtek.
Kevesebb információt kapunk a Hollandiában megélt borzalmakról. (Bevallom őszintén nekem hiányos volt ez a szál.)
A két asszony teljesen különbözik egymástól. A regény által megtapasztalhatjuk egy szimbiózisban lévő testvérpár elszakítását, ill. azt, hogy ennek következtében a külső tényezők és a személyiségjegyek mennyire befolyásoló tényezők lehetnek?
Az írónő Anna karakterének és életének bemutatását látta fontosabbnak, nekem olykor már túlzónak tűnt. Persze sajnáltam én is őt, de teljes szívemből megértettem Lottét is . Ő a csendesebb egyéniség, már gyermekkorukban is Annát választották ki a szereplésre. Ő a csendességével és szép hangjával szeretett volna mindig kitűnni. Beszélgetéseiket úgy alakította az írónő, hogy az olvasó sajnálhassa a sokat szenvedett testvért. Eszébe nem jutott kiemelni Lotte személyiségjegyeit, hogy beleláthassunk ő hogyan fogta fel elszakításukat, neki hogyan alakult lelki élete.
Lotte megbékélt sorsával, és nagyon hiányzott neki Anna, de ezt csak éreztem a regényből. Lotte, így 74 évesen, többször elgondolkodott a csere lehetőségén, azaz mi lett volna ha ő marad Németországban: vajon ő is túlélte volna az ottani megpróbáltatásokat? Ő volt az, aki már korábban szeretett volna a testvérével találkozni, de hamar belátta, hogy ez a találka nem volt jó ötlet:
"Anna közönyös arccal fordult feléje:
-(...) A legjobb, ha az ember rögtön kimondja a kellemetlen dolgokat...Tele várakozással jöttél ide, de én... megmondom őszintén.. én egyáltalán nem tudom, mi az, hogy... család..., mi az, hogy családi érzés. Bocsáss meg, egyszer csak visszatértél az életembe, mint valami női Lázár, és fogalmam sincs mivel is kezdjem. Már nagyon régen kibékültem a sorsommal, hogy egyedül kell lennem ezen a földön.. Nem tartozom senkihez, nem tartozik hozzám senki, ezek tények...Nem tudok segíteni neked.
-Dehát mi mégiscsak...ugyanazok voltak a szüleink- ellenkezett halkan Lotte. -Ez azért jelent valamit. Hogy tudjuk, kik vagyunk, mégiscsak tudnunk kell, hogy egyáltalán hogy kezdődött ez az egész.
Én pontosan tudom, ki vagyok: egy senki. És ez nagyon is megfelel nekem."
Ennek az élménye rányomta erre az öregkori találkozásra a bélyegét, és kissé félve találkozott napról-napra testvérével, hogy lassan kibontakozzon történetük.
A könyvet a maga csendességében fejeztem be, csuktam be. Elgondolkodtam, és meghatódtam.
A regény oldalai között kibontakozó életükről Tessa de Loo egy jó történetet alkotott. Számomra sok volt a történelem, szerettem volna több információt kapni a Hollandiában élő Lottéról, hogy nem tűnjön egyértelműnek, hogy Anna volt a jó, a jobb.
Köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!
Ilyen és ehhez hasonló viták, veszekedések, mély csöndbe burkolózások jelentek meg Anna és Lotte párbeszédeiben.
Spaban találkoztak egymással. Anna és Lotte.
Németek.
Testvérek.
Ikrek.
2 nő.
2 sors.
2 különböző élet.
Hogyan tudnak megbékélni egymással?
Hogyan tudják feldolgozni életüket?
Hogyan viselkednek, hogyan vetnek számot egymással 74 évesen, az elválásuk utáni 3. találkozáskor?
Kétszer nem sikerült.
Az Ikrek címen megjelent regény egy ikerpár életébe enged belesni. Anna és Lotte szüleik halála után kb. 6-7 évesen árvák maradnak. A segítőkész rokonok elválasztják őket egymástól: Anna a nagypapájához kerül, míg a beteg tbc-s Lotte Hollandiába költözik rokonok szárnyai alá.
Életük gyökeresen különbözik egymáséitól. Anna rokonai által fizikai kihasználásban, robotolásban, bántalmazásban, ezáltal egészségügyi károsodásban szenvedett, saját lábára állva tapasztalja meg a II. világháború szeleit, szenvedéseit, és nem egyszerűen jutott el arra a szintre, hogy megálljon a saját lábán. Erős asszony, aki sokat szenvedett életében, de soha nem adta fel a küzdelmet. Életerős alkat, aki képes a vidámságra is.
Lotte holland anyával, holland apával és holland testvérekkel élve más problémákkal tűzdelve éli meg a világháború borzalmait.
74 évesen, egy belga fürdőhelyen találkoztak véletlenül. (Elválásuk után ez a harmadik találkozásuk. Folyamatos egymásra mutogatásuk miatt kapcsolatuk szalmaláng életű volt.)
Mindennapos találkozásaik során megismerhetjük életüket, és részletes bepillantást nyerhetünk a 2. világháború német szörnyűségibe főleg azokba amik a németekkel, a német területen történtek.
Kevesebb információt kapunk a Hollandiában megélt borzalmakról. (Bevallom őszintén nekem hiányos volt ez a szál.)
A két asszony teljesen különbözik egymástól. A regény által megtapasztalhatjuk egy szimbiózisban lévő testvérpár elszakítását, ill. azt, hogy ennek következtében a külső tényezők és a személyiségjegyek mennyire befolyásoló tényezők lehetnek?
Az írónő Anna karakterének és életének bemutatását látta fontosabbnak, nekem olykor már túlzónak tűnt. Persze sajnáltam én is őt, de teljes szívemből megértettem Lottét is . Ő a csendesebb egyéniség, már gyermekkorukban is Annát választották ki a szereplésre. Ő a csendességével és szép hangjával szeretett volna mindig kitűnni. Beszélgetéseiket úgy alakította az írónő, hogy az olvasó sajnálhassa a sokat szenvedett testvért. Eszébe nem jutott kiemelni Lotte személyiségjegyeit, hogy beleláthassunk ő hogyan fogta fel elszakításukat, neki hogyan alakult lelki élete.
Lotte megbékélt sorsával, és nagyon hiányzott neki Anna, de ezt csak éreztem a regényből. Lotte, így 74 évesen, többször elgondolkodott a csere lehetőségén, azaz mi lett volna ha ő marad Németországban: vajon ő is túlélte volna az ottani megpróbáltatásokat? Ő volt az, aki már korábban szeretett volna a testvérével találkozni, de hamar belátta, hogy ez a találka nem volt jó ötlet:
"Anna közönyös arccal fordult feléje:
-(...) A legjobb, ha az ember rögtön kimondja a kellemetlen dolgokat...Tele várakozással jöttél ide, de én... megmondom őszintén.. én egyáltalán nem tudom, mi az, hogy... család..., mi az, hogy családi érzés. Bocsáss meg, egyszer csak visszatértél az életembe, mint valami női Lázár, és fogalmam sincs mivel is kezdjem. Már nagyon régen kibékültem a sorsommal, hogy egyedül kell lennem ezen a földön.. Nem tartozom senkihez, nem tartozik hozzám senki, ezek tények...Nem tudok segíteni neked.
-Dehát mi mégiscsak...ugyanazok voltak a szüleink- ellenkezett halkan Lotte. -Ez azért jelent valamit. Hogy tudjuk, kik vagyunk, mégiscsak tudnunk kell, hogy egyáltalán hogy kezdődött ez az egész.
Én pontosan tudom, ki vagyok: egy senki. És ez nagyon is megfelel nekem."
Ennek az élménye rányomta erre az öregkori találkozásra a bélyegét, és kissé félve találkozott napról-napra testvérével, hogy lassan kibontakozzon történetük.
A könyvet a maga csendességében fejeztem be, csuktam be. Elgondolkodtam, és meghatódtam.
A regény oldalai között kibontakozó életükről Tessa de Loo egy jó történetet alkotott. Számomra sok volt a történelem, szerettem volna több információt kapni a Hollandiában élő Lottéról, hogy nem tűnjön egyértelműnek, hogy Anna volt a jó, a jobb.
Köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése