2011. február 28., hétfő

W.Somerset Maugham:A színes fátyol


"Kittynek úgy tűnt,mintha hébe-hóba egy lepel széle egy pillanatra félrelibbenne,s egy-egy röpke pillantást vethetne egy olyan világba,amelynek szépségéről,és jelentőségéről addig nem is álmodott.'

Teljesen véletlenül bukkantam rá az íróra,és a könyv felénél már rajongója voltam.Olyannyira,hogy a molyon már eseményt is kapcsoltam az íróhoz és a többi mollyal együtt olvasom el a lehető legtöbb könyvét.

A történet a 30'as években játszódik,Kitty megcsalja férjét,és naivan azt reméli a nős férfi és Ő hamarosan egymáséi lesznek.Férje rájön az árulásra és választás elé állítja feleségét...Kitty legnagyobb bánatára férje magával hurcolja Kínának egy részébe ahol kolera járvány tombol,férje talán halálát kívánja feleségének,mégis mindenki úgy tudja,hogy Kitty biológus férje oldalán szeretne maradni még ilyen szörnyen veszélyes helyzetben is.

Innentől kezdve ha lehet még izgalmasabb,lenyűgözőbben alakul a történet.A karakterek fejlődnek,változnak és ez annyira leköti az ember figyelmét,hogy lehetetlen Maughammal lépést tartani.Elég sok verzió megfordult a fejemben olvasás közben és örmömre szolgált,hogy Maugham túljárt az eszemen.

-Sajnálom,hogy nincs megelégedve a külsőmmel.Annak,hogy boldogtalannak látszom csak az az oka,hogy már tizenkét éves koromtól fogva tudom,hogy kissé hosszú orrom van.Titkos bánat mindig érdekessé teszi az embert..."

Egyik percben hevesen együtt éreztem Kittyvel,és szántam a férjét,A következő oldalon elítéltem és mindenféle negatív jelzővel illettem.Pár oldallal később rettegtem férjétől és az agyfúrtságától.

Ami nagyon megragadott az a férj jelleme,karaktere.Alig van jelen a könyvben, mégis minden sor mögül minket néz.

Egészen eddig a könyvig féltem,hogy a klasszikus irodalom nem nekem való,túl buta vagyok hozzá.Maugham bebizonyította,hogy lehet olyat írni ami örök érvényű és élvezhető.Férfi létére elképesztő milyen átérzéssel,érzékenységgel ír,lát bele a női lélek rejtett zugaiba.

Alig várom már,hogy megnézzem a filmet is amit 2006-ban mutattak be Edward Norton főszereplésével.1934-ben pedig Greta Garbo alakította Kitty szerepét.

6 megjegyzés:

Sutka Irén írta...

Kedves Csenga!
Először fordult velem elő, hogy egy könyv filmes adaptációja jobban tetszett, mint maga a könyv. Persze lehet, hogy rossz volt a sorrend, mert a filmmel kezdtem, méghozzá moziban.
Úgy érzem, hogy a filmben kidolgozottabbak a karakterek, mint a regényben, pontosabban Kitty lelki átalakulását nekem a film tudta igazán átadni.
Edward Norton pedig zseniális, ahogy a filmzene is. Ez a film nálam benne van a legjobb 10-ben! Remélem, mielőbb sikerül megnézned!
Üdv, Irén

Csenga írta...

Kedves Irén!

Igen nekem is sokan mondták,hogy a film hatására olvasták el a könyvet!

A film már nálam van:-)

szeee írta...

Csenga: olvasd el a Színházat is. Kíváncsi lennék ahhoz mit szólsz :)
A film nálam is top10-es:)

Csenga írta...

Szeee biztosan el fogom olvasni mert megvan:-)

És már előre remegek a következő könyvért amit Tőle olvashatok:-) nagyon megfogott!!

Andi76 írta...

Én is a filmet láttam a könyvet nem olvastam, a film gyönyörű!!!

Csenga írta...

Szívből ajánlom a könyvet is:-)