Ausztráliában járunk az 1900-as években.Byron városában éldegél Missy édesanyjával és nagynénjével úgymond tisztes szegénységben.Missy már harminchárom éves, a férjhez menésről már rég letett,sivár szobájában az éj leple alatt a halálról ábrándozik,napközben pedig igyekszik minél többet olvasni és leszökni Unához az új könyvtároshoz aki újabb és újabb szomorú,szívszaggató szerelmes köteteket nyom Missy kezébe.
"Missy számára az olvasás jelentett minden vigaszt és örömet.....Ha elvégezte munkáját-és igen kifogástalanul ,-hát kedvére olvashatott....Drusila szigorúan meghagyta Livillának,hogy csak tisztességes lányhoz illő könyvet kölcsönözzön.Semmi trágárság,semmi erotika.."
A 189 oldal alatt kibontakozik Byron városa,lakói a gazdag Hurlingfordok akik az egész várost uralják.Missy és családja hiába Hurlingford férfi híján azon szegény nők közé tartoznak akik csak tengetik az életüket.Sorsa betegségének kapcsán fordulni látszik.
Missy elég nagy változáson megy keresztül,a mindig csendes,örökké barnában járó vénkisasszony kezébe veszi a sorsát,és vakmerő dolgokra ragadtatja magát.
Itt-ott egy két csattanó,fordulat,remek elbeszélés.Sajnáltam,hogy ilyen rövid volt,és Missy élete ilyen hamar megoldódott.Véleményem szerint sokkal többet ki lehetett volna még hozni a történetből.Kár volt ennyi jó szereplőt,és ilyen remek helyszínt ilyen sietve otthagyni,szinte látom,ahogy Byron lakói értetlenül bámulnak McCullough után.
Olvasás közben Jane Austen jutott eszembe és kedvet kaptam a hasonló olvasmányokhoz,ahol ugyan piti dolgokról folyik a nagy merengés-teadélutánok,csalfa kérők,csipkés ruhák utáni álmodozás-mégis olyan jól meg tudja ragadni az embert,élvezettel olvastam a párbeszédeket is.A korra jellemző körmondatok,kifejezésmódok mindig megnevettetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése