2011. május 24., kedd

Joanna Bator: Homokhegy


A Homokhegy című regény Walbrzych bányavárosában és környékén játszódik, amiben néhány ember keresi a boldogságát. Sorsok, személyiségek és emberek összefonódása, boldogságuk keresése, boldogolsuk történetét olvashatjuk igazán érdekes stílusban.

".. Azt mondta, hogy kispirog hamarosan feketedni kezd. Valahogy ez jött a szájára, amikor a tekintete lesiklott a lánya lapos hasán, és megállt a kiduzzadó, csupasz vagy csaknem csupasz domborulaton. (...) Dominika néhány nappal azután, hogy kidobta az apját a fürdőszobából, egy csomag eperízű Mentost talált dzsekije zsebében, ilyet csak a walbrzychi piacon a Pewexben vagy az Eneszkában lehetett kapni. Rögtön elszopogatta az összes sima és csodás ízű cukorkát, mert mi mást tehetett volna egy megsértett, édességre sóvárgó lány. (...) Jadziának az volt a benyomása, hogy a lánya haja olyan gyorsan nő, amilyen gyorsan bekanalazta a serpenyőben olvasztott vajból, tejből és cukorból készült karamellkrémet, bevillázta a cukros savanyú káposztát, befalta a cukrozott almaszeleteket, elropogtatta a kockacukrot. A cukor sötét karamelszálakká változott, benőtte Dominika fejét, sűrű fojtó tmege végigkúszott az egész lakáson. Amikor Jadzia reggel bement a fürdőszobába, úgy érezte, hogy behálózta az egész előszobát, bepókhálózta az arcát, körültekerte a lábát. Micsoda busman! Jadzia régi szokás szerint a lánya mellé feküdt, hogy ne kelljen a vízesés alatti kanapét megosztania a részeg Stefannal, de úgy érezte, hogy egyre kevesebb hely jut neki. A csontos térdektől és könyököktől kék foltok keletkeztek a testén. Eltűnt a gyerekillat, amit annyira szeretett, és a Dominika fején lévő bozót az odaégett cukor és a nyirkos avar szagát kezdte árasztani. Jadzia ismerte ez a szagot. Ilyen szag volt anyja, Zofia konyhájában Zalesiében, amikor a húsvéti sütés után kinyitották az erdőre néző ablakot – ez volt az egyetlen időszak, amikor alig lehetett ecetszagot érezni.”

Az idézet számomra megkönnyíti az egész regény ismertetését.

Visszatérve a stílusra, nem tudom megmondani miért nem tetszett? Szeretem a tömör regényszerkezetet, nem ragaszkodom a sok párbeszédhez (ebben egy sem volt), Joanna Bator regényében ez a furcsa stílus határozza meg az emberek szürke, rossz, mocskos, iszákos, lényegtelen, felejthető, néhol undorító életét. Kíméletlenül és érzéketlenül a szemünk elé dobja, vágja a nyomorúságos emberi karaktereket, életüket. A történelem hömpölyög a történten keresztül de nem érdekelt Sokkal jobban érdekelt a szereplők sorsa, élete.

Lássuk a szereplőket!

(Azt olvastam valahol, hogy "3 nő, 3 élet élet, 3 sors" vagy valami ilyesmit. Természetesen tekinthetjük őket kulcsfiguráknak, de én másképpen olvastam ezt a történetet.)

Jadzia, az anya, akit édesanyja a nagymama Zofia nevel fel. Édesapja a „tulajdonképpen ki tudja?” kategória, aki elég hamar meghal, így Zofia egyedül neveli fel. Mániája a tisztaság, az ecetes lemosás, még lányát is folyamatosan mossa. Mániásan mindent takarít, ami olyan klasszul sikerül, hogy lánya Jadzia is eltanulja tőle.

Éldegélnek kettecskén, álmodoznak, hogy majd egyszer más lesz, jobb lesz, máshol lesz.

Jadzia egy véletlen folytán beleesik későbbi férje Stefan karjaiba.

Stefan: alkoholista, egy érdekes család kisfiacskája. Halina asszony (Stefan anyja) teherbe esett egy vándorcirkuszostól, majd egy kovács felesége lett, aki sajátjaként próbálta felnevelni ezt a kisméretű töpörödött fiúcskát.

Dominika: Jadzia és Stefan egyetlen lány. Iker. Lánytestvére születéskor elhunyt. A kislány sokat gondolt rá, babájával pótolta testvére iránti kötődését. Kb. 6 éves koráig Halina nagymamája neveli, ami „megalapozza” a gyermek lelki fejődését.

A kislány, aki felnőve mindig elvágyódik, keresi önmagát, ha végre barátja lett, az nyomtalanul elköltözik. Éppen kallódna a Homokhegy „sivatagában”, mikor egy jó szándékú új tanár felfedezi tehetségét, és segíti kiszakadását lakóhelyéről.

A mondatok bemutatják azt az érdekes stílust, amit az írónő érzékeltetni szeretett volna. Bevallom őszintén, sok helyen nem értettem a lényeget. Túl sok volt az ismertetés, a személyek bemutatása. Sokszor már azt sem tudtam kiről van szó. Az érdekes stílus tetszett volna, ha mértékletesebb lett volna és Dominikát állította volna be középpontba. Gyerek-centrikus lévén, rá voltam kíváncsi: a fejlődésére, az életére. Őt szerettem, neki drukkoltam, őt hallgattam. Hogy férjhez menjen, hogy kiszakadjon, hogy megfelelően szeressék őt.

„Jadzia kitörli Dominika harminchárom évét. Elfújja, mint a morzsát az asztalról. Dominika mögött nem marad semmi. Ha egy lépést hátrál, gödörbe esik. De Jadzia azt mondja, hogy hisz akármi történik, még mindig fennakadhat a Homokhegyen.

…..

..

.

És tudod, kislányom, valahogy kár ezért a Homokhegyért, mondta, amikor elindultak.”


Nincsenek megjegyzések: