"Elsőként érkezik egy igazi herceg,aki közéjük tartozik,a végzet és a vér választottja,köpenye határozottan simul a vállára,a címer épp a háta közepére esik.
Aztán jön a másik,aki egyáltalán nem közéjük való:imbolyog,mint a pár perce született bárány,a mellkasa zihál,mint a frissen kalitkába zárt madáré,kölcsönvett ruháinak pompája és a neki adott jelképek megbocsáthatatlanul félrecsúsztak.Ez vagyok én."
Haruko majd menye Keiko hercegnő életét, a császári családba való bekerülését követhetjük nyomon,egyrészt a történelemre hagyatkozva,másrészt a szerző által továbbszőtt történetre támaszkodva.
Igazság szerint a sok gésás könyv dömping után ez egy remek történet!!Szóval aki úgy mint én már eltelt a gésákkal ,válthat a császári családokra.
A borítóba annyira beleszerettem ,hogy nem tudtam elképzelni,hogy esetleg nem fog tetszeni. Kellemesen csalódtam nagyjából tudtam mire számíthatok,de a szerző olyan emberközelivé tette a történetet,hogy teljesen a a hatása alá kerültem.A gyönyörű cseresznyevirágok a borítón már elbűvöltek,de ráadásnak még egy szép szalag is átfut,amin egy darupár repül-ennek a képnek nagy jelentősége van a történetben.
Kanyarodjunk vissza a történethez.1959-ben Haruko feleségül megy a Japán koronaherceghez és ezzel olyan helyre kerül amiről eddig tanult,vagy olvasott.A Japán népnek a császár évtizedekig maga volt az Isten !! És ezt szó szerint értették,érezték.Fürdővizét az emberek például palackozták!!Elég meghökkentő dolgokat olvashatunk erről az időszakról.A II. világháború után Hirohito császár lemondott isteni eredetéről!!! (kész vagyok!!!)
Harukot nem igazán értettem,hiszen férjével alig-alig találkozott,persze szimpatikusak voltak egymásnak de ezt azért mindent elsöprő szerelemnek nem lehet mondani.Ennek ellenére a frigy megköttetett és Harukot máris bezárták.nem láthatta szüleit,nem beszélhetett csak ha engedélyt adtak rá,nem sétálhatott ,csak ha engedélyt adtak rá,és tulajdonképpen parancsba adták neki ,hogy mielőbb fiúgyermeket szüljön.
Persze ez a rideg tartás nem marad következmények nélkül...ennek ellenére nem is értettem Harukot mikor fiát, a választottja vissza utasítja,Haruko mindent elkövet,hogy Keiko igent mondjon a fiának,holott jól tudja,hogy egy egyszerű lánynak mint amilyen Ő is volt lehetetlen lelki törés nélkül beilleszkednie egy több ezer éves hagyományokhoz,elvárásokhoz ragaszkodó családba.
Felemelő de egyben szomorú történet.Minden tiszteletem azoknak akik ápolják a hagyományokat,őrzik őket az utókor számára de nem ész nélkül.Hiszen az ősök is tévedhetnek,és nem biztos,hogy ami száz évvel ezelőtt magasztos volt az ma is az.
"Az életem egy másik korban megírt szigorú szertartások sorozatává vált.A szertartások pedig életre keltek.Eltelt egy hónap,aztán még egy.Kivétel nélkül minden áldott nap túl gyorsan léptem be egy szobába,túl sokszor vagy túl hangosan szólaltam meg,közönségesen modorban intettem,megvakartam egy viszkető testrészt,véleményt mondtam,kevesebb mint hatvan fokos szögben hajoltam meg az apósom és anyósom előtt,és így tovább."
A könyv végén a Japán császárságról tudhatunk meg többet,többek között a császárság jelképéről a tizenhat szirmú krizantémról is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése