Mondanom sem kell, hogy ezer éve el akartam olvasni ezt a regényt, mert szinte csak jókat hallottam róla. Ha nem adta volna ki ismét az Athenaeum Kiadó, valószínűleg még évekig tologattam volna. Pedig ez is olyan könyv volt, hogy kár lett volna.Nagyon fekszenek nekem a történelmi hátterű, kalandos történetek. Hódítások, felfedezések, idegen kultúrák feltérképezése. Ez is egy ilyen regény. Hernandó Cortés útját kísérhetjük figyelemmel, sőt, mivel annyira erős a regény atmoszférája, egyenesen ott lehetünk vele, amint partra száll kis csapatával Közép-Amerikában és ott felfedezi, majd meghódítja az azték indiánok hatalmas birodalmát. Hihetetlen amit ez a társaság véghezvitt. 400 fős csapatával Cortés több tízezres, százezres indián seregeket gyűrt maga alá. Persze ehhez kellettek olyan eszközök, mint az ágyúk, és olyan állatok, mint a lovak, melyek az őslakókat megrémítették, és persze egy jó adag fondorlat, aminek segítségével ilyen embertömeget behódolásra késztettek.
Európa és a "vad nyugat" találkozik tehát a lapokon, hitelesen bemutatva az indiánok életét, szokásait, különös tekintettel többistenhitükre és vallási szokásaikra.
A két világ között egy indián lány, Malinalli a kapocs, akit Cortés ajándékba kap. Szerető, tolmács, közvetítő válik belőle a két kultúra között.
Lenyűgözött az a szemléletmód, amivel Passuth nyúlt a témához. Egyrészt nem éreztem őt egyik oldalon sem, egyszerűen bemutatta a történéseket, úgy, hogy igazán nem engedett közel kerülni egyik szereplő lelkéhez sem. Mert minket, olvasókat szippantott bele a történetbe, amely olyan impressziószerűen van ábrázolva, hogy valóban részeseinek érezhetjük magunkat olvasás közben. Ez a stílus már Ilija Trojanownál is nagyon teszett a Világok gyűjtőjében, ezt a regényt is hasonlónak éreztem.
A másik a stílusa. Olvastam, hogy sokan Passuth írói stílusát hozzák fel hibájának, nehézkesnek találják, de én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Csupán az első 80 oldalt éreztem döcögősnek és nehezen követhetőnek, azután valami megváltozott: elindultak a hajók Európából, a stílus pedig sokkal emészthetőbbé vált - talán az izgalmak hatására. Minden mondata követhető, ugyanakkor magas irodalmisággal van megírva, rendkívül szuggesztíven ábrázolva az eseményeket.
Akik szeretik a történelmet, a kalandot és nem riadnak vissza a szórakoztató irodalom keretein jócskán túlmutató ábrázolásmódtól, azoknak bátran ajánlom ezt a könyvet, nekem hatalmas élmény volt. A címét pedig egyenesen imádom. És én is siratom Mexikót Tláloc-kal, az esőistennel együtt, mert akárhogy is, az emberi kultúra egyik legnagyobb veszteségének lehettünk tanúi akkor, ott...
10/10.
És akkor jöhet a többi Passuth könyv :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése