2010. január 6., szerda

Douglas Preston: Jennie


((Kavarognak a gondolataim, úgy érzem nem állnak össze, így érzek most az olvasás után…))

Szeretem az állatokat. Védem az állatokat. Gondolom, most, a könyv elolvasása után is járok majd állatkertbe és cirkuszba, és továbbra sem tudom, hogy miként éreznek ott az állatok bezárva. Csak remélem, hogy az idomárok, és az állatkerti gondozók szeretik ezeket az ott lakó kis egyedeket.
Bevallom őszintén, mélyen elgondolkodtam, mennyi a fikció és mennyi az igazság, a valós tény, kutatás a könyvben. A szerző jegyzete szerint „A Jennie regény, de kitalált története tudományos alapokon nyugszik. A könyvben említett nyelvi kísérletek, a kognitív kísérletek, az ember és a csimpánz közötti genetikai hasonlóságok, továbbá Jennie jelelési képességei mind-mind tényleges kutatásokon csimpánzokkal, valamint gorillákkal végzett kísérleti munkán alapulnak.”
A könyvben családi környezetben nevelt csimpánzok életének valós eseményeiből merítettek, ezeket fogalmazta bele a szerző a történetbe.

Szomorúság, mosoly, egyre erősödő szomorúság, bánat, felháborodás, sajnálat-szánalom, düh: ezek az érzések tomboltak bennem Jennie, a csimpánz életével kapcsolatban.
Jennie egy kutató családjához kerül, ott él 9 évet. Életének története hozzábilincselt a könyvhöz. Ez az élet, ezeken a lapokon lefektetve, felkavaró, tragikus, tele erkölcsi rosszal (legalábbis számomra). Fantasztikus, mikre nem lehet megtanítani ezeket az állatokat. Gondoljunk csak bele, néhány filmet már alkottak csimpánzokkal, amikben szinte tökéletes szerepet játszottak. Ebben a regényben is tanítják-okosítják-foglalkoznak Jennie-vel, de hiába szerették őt, túlságosan is, valami mégis félrecsúszott.
Szerethet valaki egy állatot jobban, mint a gyerekét? Nőhet fel egy kisfiú és egy csimpánz olyan kapcsolatban, mintha édestestvérek lennének? Hogy zilálhat szét mégis ez az állat iránt érzett szeretet egy egész családot?
A könyv felkavart, megsiratott, tetszett.

Nem értettem egyet a családdal, haragszom rájuk.

Hatása alá kerültem a történetnek. Számomra fantasztikus élmény volt. Lehet, hogy jó időben és helyen kezdtem bele. Mindenesetre telibe talált.

Nincsenek megjegyzések: