Syrie James nekem már bizonyított az előző könyvével-Jane Austen naplója-az is remekül sikerült,de ez még annál is jobban tetszett!
Brontë nekem mindig egyenlő volt Austennal,holott Jane Austen halál után egy évvel született Charlotte Brontë.
A könyv előkerült naplókra,levelekre épül.Megelevenedik előttünk Charlotte élete,kezdve a gyerekkorával,egészen a halála napjáig.
A hatéves Charlotte elveszti édesanyját és apja testvéreivel együtt bentlakásos iskolába küldi őket,itt másfél év alatt két nővérét is elveszíti,tüdőbetegségben ami gyakori volt az olyan iskolákban ahol a hideg ellenére nem fűtöttek,olyan hideg volt a hálótermekben,hogy a mosdásra kiöntött víz megfagyott a lavórban...az apja ekkor dönt úgy,hogy hazaviszi lányait.Charlotte,Emily,és Anne immáron egymást támogatva a gyászban otthon maradnak egy ideig ...később mindhárman nevelőnőként dolgoznak Anglia kisebb városaiban.Egyetlen fiú testvérük kivételezést élvez minden felelősség alól ,ennek ellenére rajonganak bátyjukért.
Mikor a lányok különböző okokból újra a szülői házban élnek,titokban mindhárman írni kezdenek,aztán felfedik egymás előtt titkukat és az első nekifutásra egy közös verseskötetet adnak ki...nem nagy sikerrel.Az írni vágyás azonban erősebb a kudarcnál,és nem nem csüggeszti el őket,mindhárom lány regényírásba kezd....
Élvezetes volt olvasni,hogy hogyan született meg a Brontë lányok tollából a ami is ismert és népszerű regények a Jane Eyre ,az Üvöltő szelek,vagy éppen az Agnes Gray....
Charlotte élete nem volt könnyű,annál inkább rövid és oly kevés boldogság jutott neki.
Nyolc hosszú év kellett ahhoz,hogy rájöjjön,hogy az a férfi akire sóvárogva vár az orra előtt van,az a szerelem amit annyiszor lapokra vetett egy karnyújtásnyira van tőle.
1854 június 29-én férjhez megy ugyan,ekkor még nem sejti ,hogy milyen rövidre szabott lesz ez a boldogság,pedig a házassága előtti években jócskán kijutott neki a bánatból...
Charlotte egy nyílt szívű,kedves,segítőkész,csupa szív nő volt,aki mindennél jobban vágyott arra,hogy másokat boldoggá tegyen.Könyveit ,akárcsak testvérei sokáig álnéven adatta ki.Nem az volt acélja,hogy őt szeressék,csak a könyveit...
Én bizony elsirattam Charlotte Brontët...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése