Kate Furnivall: A vörös sál

Már régóta vágytam egy hasonló könyvre, azaz könnyed stílusú, de valami komolyabb, akár történelmi hátterű lektűr típusú regényre és ez pont ilyen volt.

Kicsit fura is volt, hogy az írónő nem "beszél mellé", nem visz bele nagy bravúrokat, összetett leírásokat, magyarázgatást, filozófiát a történetbe, hanem szinte csak a történésekre szorítkozik. Ami leíró részek voltak benne, azok viszont nagyon frappánsak, rövidek, ám megkapóak voltak, szóval volt azért egy kis kiegyensúlyozás ezen a téren.

A regény nem nyíltan, de burkoltan két szálat követ. Az egyik szál az aktuális, 1933-ban játszódó eseményeket mutatja be, amikor is egy orosz munkatáborból egy Szófia nevű lány megszökik, hogy a szintén a táborban senyvedő és beteg barátnőjének, Annának megtalálja gyerekkori szerelmét, akiről mindketten úgy gondolják, hogy segíthet nekik kijutni erről az embertelen helyről.
A másik szál tulajdonképpen Anna korábbi emlékeit takarja, főleg az 1917-es eseményeket, amikor még gyerek volt és sok mindent elveszített : családot, szerelmet.

Szófia tehát útra kel a nagy szibériai havas pusztán át, az ő kálváriáját követjük a történet során és megtudhatjuk, hogy sikerül-e megtalálnia a keresett férfit, Vaszilijt. Talán nem spoiler, hogy az Anna által mesélt történetekből kicsit Szófia is beleszeret látatlanul a férfiba, de Furnivall úgy szövi a szálakat, hogy ebből végül mindenki "ártatlanul" jön ki.

Folyamatosan peregnek tehát az események, nem lehet unatkozni. A stílusa is teljesen rendben van, élvezetesen ír az írónő. Számomra fontos volt, hogy nem csupán a naaagy érzelmeket ábrázolja, mint ugye a barátság a két nő között, illetve a "világ leggyönyörűbb szerelmei," ezek tulajdonképpen főpillérei a történetnek, de szerencsére körítés is van jócskán: az aktuális politikai helyzetet is nagyjából megismerheti az, aki eddig még nem volt tisztában vele, hogy milyen is lehetett a friss Szovjetunióban az élet a kommunizmus bölcsőjében... Ezen kívül van benne egy cseppnyi misztikum is, ami számomra egy kellemes fűszert jelentett a történet ízeiben, jó volt, helyén volt, nem lógott ki belőle. És amitől még érdekesebb a sztori, hogy valós eseményeken alapul a fülszöveg szerint. Talán a karakterek ábrázolása volt az, ami kissé hiányos volt számomra, valahogy azon kívül, hogy hős meg bátor meg karakán stb. nem igazán voltak árnyaltan kidolgozva a jellemek, de ez már csak az én bajom, hogy szeretem az bonyolultabb személyiségeket és nem vagyok ilyen könnyed stílusú történetek hőseihez szokva.

Úgyhogy összességében nagyon is tetszett a regény, szerettem olvasni, legfőképpen az adott történelmi háttér miatt. Nem titok, hogy szeretem az orosz sztorikat, főleg amik a kommunizmus idején és ráadásul télen játszódnak :P Karácsonykor pl. egymás után néztem meg filmen a Doktor Zsivágó kétféle változatát, az újat és a régit, ami azért nem kis teljesítmény. Attól tartok, hogy előző életemben valahol ott és akkor élhettem, ki tudja :P

Két dologról még szólnom kell a könyv kapcsán. Az egyik a rettenetesen borzasztó helyesírás. Ebből kevesebb volt a betűhiba, annál több a vessző. Nagyon sok helyen nem volt, ahol kellett volna és fordítva...Nem tudom, hogy kinek a felelőssége, hogy ez rendben legyen, de nagyon elcseszte... Csak azért nem raktam félre a könyvet ez miatt a sok gagyiság miatt, mert jó volt a történet.

A másik dolog pedig Kate Furnivall további könyvei. Nálunk ugye Az orosz szerető jelent meg, illetve annak folytatása fog, a Lydia utazása. Ezen kívül, ha minden igaz, két könyv van még előkészületben szintén oroszországi témákkal, aminek nagyon örülök, szerintem meg fogom vásárolni őket. És érdemes benézni az írónő weboldalára, itt látszik, hogy a könyvei borítói a magyarokhoz hasonlóan nagyon szépek. Kedvencem a The Russian Concubine amerikai változata.