Ilija Trojanow: Világok gyűjtője

Nagyon ritkán vásárolok úgy könyvet, hogy nem járom jól körbe, azaz nem nézek meg egy csomó véleményt róla a Molyon vagy a neten. Ez viszont ilyen könyv lett, egy akcióban láttam meg véletlenül és első látásra beleszerettem már a címébe is, aztán a fülszöveg olvasása után már raktam is a kosárba. A Molyon is csak egyetlen ember olvasta, ő viszont nagyon jó véleménnyel volt róla, úgyhogy gondoltam, hogy ezzel nem nyúlhatok mellé. És valóban :)

Richard Francis Burton - utazó, felfedező életbe pillanthatunk be a regényben. Aki olvas róla a wikipédián, láthatja, hogy mennyi mindennel foglalkozott, hihetetlen sokirányú volt az érdeklőse, egy igazi titokzatos személyiség volt ő.

Ez a könyv próbálja megfejteni az ő személyét, motivációit, de megmondom előre, nem fog sikerülni neki, mert szerintem nekünk "egyszerű földi halandóknak" nem is lehet megfejtenünk ezt az embert.

Nem véletlenül nevezi Ilija Trojanow nagyon találóan Világok Gyűjtőjének őt, hiszen szenvedélye volt a más, keleti, egzotikus világok megismerése. Odáig jutott, hogy a muszlimok öltözékében elvégezte a hádzsot, azaz elzarándokolt Mekkába. A könyvben három útjára kísérhetjük el. Az első rész indiai utazásáról, a másik az arábiairól, míg a harmadik kelet-afrikai felfedezőútjáról szól, melynek során a Nílus forrásának megtalálása volt a célja.

Ilija Trojanow nagyon érzékletesen és olyan szerkezettel tárja elénk a történéseket, hogy egyetlen unalmas fél oldal sincs az egész könyvben. A regény nem hagyományos formában íródott, több nézőpontból ismerhetjük meg az eseményeket, néha harmadik személyben ír, néha Burton szolgái, kísérői szólalnak meg, helyenként Burton felettesei számára írt jelentéseit olvashatjuk, de vannak benne hivatalos kihallgatások részletei is, melynek során a kémkedéssel vádolt Burton útitársait hallgatják ki.

És a stílusa... Nehéz megfogalmazni, hogy mitől ennyire szuggesztív. Sokszor nem emeli ki a párbeszédeket a szövegből, és nekünk kell rájönnünk, hogy ki beszél éppen, de valahogy éppen ettől lesz élő. A tájak, a környezet leírása pedig nagyon klassz metaforákkal tarkított és pontos, sokszor pedig impresszió jellegű, amivel sikerül belehelyeznie az olvasót az adott környezetbe. Ott vándorlunk mi is kiszáradt szájjal a sivatagban, gázolunk az iszapos folyóban, keringünk a tömegben a Kába körül. Egyszerűen remek.

Fontos mondanivalója a történeteknek, hogy miért nem tudja megérteni egymást a keleti és a nyugati ember, jól érzékelteti a nagyon eltérő mentalitást a két világ között.

Aki vonz a Kelet és igazi kalandtúrára vágyik egy igazi utazóval, az semmiképpen ne hagyja ki!