Tracy Chevalier:Isten teremtményei

Csenga véleménye

Ezután a könyv után Chevalier írhat bármit, én imádni fogom! Amint megjelent a könyv azonnal megvettem, és alig vártam a csendes ünnepi napokat, hogy ráérősen kiélvezhessem minden egyes sorát.

A két főszereplő Mary Anning a szegény családból származó fiatal lány, akire születése óta furcsán néztek az emberek, mert csecsemő korában belecsapott a villám, amit csak ő élt túl a körülötte lévők meghaltak,még az a nő is aki karjában tartotta.

A másik szereplő Elizabeth Philpot aki Londonból költözik a Dél-Angliai városkába, miután egyetlen bátyja megnősült és nem szívesen vitte volna házasságába a három vénlány testvérét.

A 19.század egyik kiemelkedő alakja lett Mary Anning aki szokatlan hivatást választott magának,a tengerparton töltötte napjait és kihalt állatok csontjait szedegette össze,kagylókkal, tengeri liliomokkal együtt,majd a turistáknak eladta őket. Ebből segítette családját, ám Mary több alkalommal is talált olyan maradványokat amelyek valaha élt élőlényektől származtak. Ezekkel a csontokkal Mary olykor hónapokig dolgozott éjjel nappal.

Elizabeth csak hobbiként keresgélt a tengerparton,de a közös szenvedély összehozta a két nőt, és immár közösen töltötték napjaikat a tengerparton, segítve egymást.

Mary ettől a munkától, még furcsább lett az emberek szemében, akárcsak Elizabeth aki Lymeba költözése sem segítette kérőhöz, ahogy testvéreit sem.

Amint Mary egyre több csontot tárt fel, úgy szaporodtak a tudósok is akik mind -mind Mary felfedezéseire voltak kíváncsiak. Mary ebben semmi rosszat nem talált, nem úgy mint az emberek akik szégyentelennek tartották amiért ismeretlen férfiakkal tölt órákat a tengerparton.

A két barátnő, hol eltávolodott egymástól,hol sülve-főve együtt voltak. De abban mindketten egyetértettek, hogy az az elmélet miszerint azok az élőlények amelyeket Isten megteremtett nem halhatnak ki,megdőlni látszott-ehhez csak az egyház ragaszkodik foggal körömmel. Mary mindezeket a felfedezéseket jóval Darwin elmélete előtt tette, és semmi másra nem támaszkodhatott csak Elizabeth egyetlen tudományos könyvére.

A könyv hol Mary szemszögéből írja le az eseményeket, hol Elizabethez csatlakozunk. A társadalmi elvárások, a féltékenység, a bálok mind mind szinesítik a könyvet.

Elizabeth egyik testvére pedig találkozott Jane Auste-nal az egyik bálon!Sőt Jane Austen még Mary apját is felkereste egy fiókos szekrény ügyében....

A szerző valóságos személyekről írta a könyvet,Mary Anning neve először 1825-ben szerepelt egy tudományos könyvben-ami valljuk be nagy szó,ismervén az akkori társadalmi szokásokat, nő nem nagyon lehetett egyenrangú a férfiakkal.

Ami sajnos tény, hogy mind Elizabeth és testvérei mind Mary nem mentek férjhez,igaz a könyvben Mary megismeri a szerelmet, de Chevalier is csak reménykedik benne,hogy valóban volt ebben része Marynek.

Nekem nagyon tetszett Mary egyszerű jelleme,mind Elizabeth jószívűsége,és bizony volt,hogy vetélytársakként néztek egymásra,de ez is csak átmenti volt a két nő életében.Egy érdektelen sor sincs a könyvben,bár szerző megjegyzi,hogy félt attól,hogy Mary mindennapi küzdelme a tengerparton unalmas lesz az olvasóknak,de pont annyi tudományos tény és ismertető van a könyvben ami szükséges ahhoz,hogy megismerjük ezt a hivatást,ami cseppet sem könnyű.

Az utóiratban részletesebben olvashatunk Mary és Elizabeth életének alakulásáról.

A borító is remek választás,Michael Ancher: Két nő a tengerparton c. festménye.

Bejegyzés ideje: 2010. január 04.

f-Andi véleménye

Mary Anning

Olyan nagy reményekkel kezdtem bele ebbe a könyvbe. Tipikusan olyan érzésem volt, muszáj tetszenie. Chevalier munkássága, szép borító, a vízpartok-tengerek imádata.... 

De nem jött be. Annyira. 

Valahogy nem állt rá a hangulatom Mary Anning és Elizabeth Philpot hobbijára, gyűjtögetésére, szenvedélyére a fosszíliák, kövek, elhalt állatok maradványai, csontjai iránt. 

Mert itt erről van szó. A XIX. század-ban már huszonévesen vénlányoknak számító Miss Philpot-ok egyedül maradtak. Nem találtak férjet maguknak. Lyme-ba száműzve élték boldog, mégis hiányos életüket. Elizabeth Philpot a csúnyácska kisasszony , aki a természettudományok iránt vonzódott, hódolni kezdett ennek a gyűjtőszenvedélynek, így ismerkedett meg az alacsony rangból (rang nélkül) származó Anning családdal, akiknek viszont szükségük volt az eladott fosszíliákból, ammonitákból, csontokból, tengeri lilomokból, állati maradványokból származó jövedelemre. Mary a keresgélés során olyan állatot fedezett fel, amelyeket először krokodilnak mondanak, állapítanak meg, de Miss Elizabeth Philpot első perctől kezdve gyanakodni kezd az vélhető igazság miatt. Mary ezek után is olyan állatokat talált a sziklákban, amelyek nem felelnek meg a ma élő állítok anatómiai leírásának. 

A történet e köré a biológiai téma köré épül. 

A könyv elején kiderül, hogy Mary-be belecsapott egy villám csecsemőkorában, vagy, hogy csodálatos módon megmenekült egy kőomláskor, de ezek nem hagytak mély nyomot bennem. Miközben megismerjük a kisasszonyokat, beleshetünk életükbe, ami a mai körülmények között kissé unalmasnak tűnhet. Sajnálhatjuk Maryt, hogy használta ki őt egy férfi, tanúi lehetünk a két nő barátságának, ill. a közöttük kialakuló mosolyszünet okai is kiderülnek. 

Igazából sokkal jobban érdekelt az a téma, hogy az "Isten teremtményeinek" nevezett lényeket, amelyek ma már nem léteznek, hogyan magyarázzák biológiailag. Hogyan vélekedik az egyház a teremtés napjairól ("korszakairól"), az özönvízről. Milyen tudományos dolgokat magyaráznak el nekünk a geológusok? 

Mary Anning egyik lelete

"Ő a kézzelfogható bizonyíték, hogy nem az ichthyosaurus az egyedüli kihalt faj- hogy talán sok más ilyen faj van még, rengeteg kihalt teremtmény. Ráadásul alátámasztja az érvet, hogy a világ állandó változásban van.(....) ..,mert ez sok embert megrémít, mert megkérdőjelezi a mindenható, örökkévaló Istenbe vetett hitet, és kérdések merülnek fel Isten szándékairól."

Az események peregtek, nem tudtam falni a sorokat olyan "lassú víz partot mos" szindrómát éreztem. Tudtam, hogy közeledünk valami felé, de sejtelmem sem volt mi felé.

Olvastam, fogytak a lapok, az oldalak, végre felcsillant valami számomra, és............ érdekelni kezdett, de végül új-at nem adott. Mindenesetre örülök, hogy a korabeli írásokban (amikor még a nőknek nem sok hírnév juthatott) említik ennek a két nőnek a nevét, vagyis neveik fennmaradtak az utókornak a szakmai anyagokban.

Bevallom őszintén, továbbra is tetszik ahogy Chavelier ír. Megismertem a kisasszonyokat, megismertem jellemüket, láttam őket magam előtt főkötőjükben, hosszú ruhájukban, de a történet vezetése most nem volt elég. Nem égtem teljes hőfokon.

Tanultam új kifejezéseket, az írónő tényleg beleásta magát a geológiába, a két hölgy életébe, jól ábrázolta a kort, amelyben a történet játszódik, de engem a geológia, a csontok nem érdekelnek. 

Sajnos. 

Sajnos, mert így nem lett kedvenc ebből a könyvből; sajnos, mert nem egy hatalmas élménnyel tettem le a kezemből, hanem egy megkönnyebbüléssel, hogy vége van.

:-((

Bejegyzés ideje: 2010. április 26.