Ahern könyveivel folyamatosan próbálkozom, nem is tudom miért. Olyan felemás történeteket ír, ebben a könyvében is voltak nekem tetsző mozzanatok, de olyan részek is, amik banálisak, nyálasak és gagyik voltak. Ez a tipikus karácsonyi történet, de Ahern eltúlozta, már-már mesébe illő, le nem zárt, meg nem magyarázott dolgokkal.
Lou egy sikeres üzletember. Hiába van két kisgyermeke, szerető felesége, éjjel-nappal csak a munkán jár az esze, otthon nem érzi jól magát. Nem tud mit kezdeni pici gyerekeivel és egyre türelmetlenebb feleségével sem, alkalomadtán pedig női kollégáival vigasztalódik.
Eljön a karácsony és Lou reggel munkába menet az általa tervezett épület előtt észreveszi Gabe-et, a hajléktalant. Különös indíttatásból nemcsak kávét, de munkát is szerez neki.....
Rendőrségre visznek egy fiatal fiút, aki apja új családjának egy mirelit pulykát szán ajándékba és furcsa módját választja az átadásnak...aztán a rendőr azt gondolja, hogy jó útra tereli a fiút: elmeséli Lou és Gabe találkozását....
A könyv mondanivalója nagyon nemes: a család a legfontosabb, kevés az időnk, semmi más nem számít rajtuk kívül. Gabe felbukkanása is elég jó húzás lett volna, ha nem ilyen misztikus...Gabe talán egy angyal volt? Fogalmam sincs, nem sikerült megfejtenem, szerepe szerint Ő téríti észhez Lou-t.Ugyanakkor nekem a könyv közepéig olyan furán volt ábrázolva, hogy kinéztem volna belőle azt is, hogy nem segíteni akar....
A történet vége végképp elvette a kedvem a könyvtől...gyorsan, összecsapva lett vége és főképp értelmetlenül.
Rájöttem ,hogy Ahernnek az a könyve tetszett eddig legjobban, amiben a szereplők a földön maradnak és semmilyen láthatatlan barát, misztikum, angyal és egyebek nem keverednek bele a történetbe, mert sajnos ezek nincsenek rendesen kidolgozva, kitalálva.
A borító élőben sokkal aranyosabb, igaz, a fényképet kihagyhatták volna! Bár az még jobb lett volna ha az eredeti borítót hagyják meg.
10/6,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése