Egyrészt nagyon jó volt a könyv mert érdekes szemszögből vizsgálta meg a házasságot, másrészt csalódott voltam mert azt hittem, hogy az Ízek, imák, szerelmek könyvéhez hasonlóan saját életéből merítve ír. Ebből keveset kaptam. Ez a könyve a házassághoz vezető utat hivatott bemutatni. Tulajdonképpen meg sem született volna ez a könyv, ha az Amerikai bevándorlási hivatal sokadik útjuk alkalmával nem zárja börtönbe Gilbert kedvesét, mondván feltűnően sokszor utazik ki be az országból-nem is tehetett mást hiszen három havonta meg kellett újítania a vízumát, ez pedig csak akkor tehette meg ha elhagyja, aztán újra belép az országba. A bevándorlási hivatal tisztje közölte velük, hogy egyetlen megoldás a kitoloncolás ellen a házasság-amelyre egyikük sem gondolt, tekintve, hogy mindketten fájdalmas váláson voltak túl.
Több mint 6 hónapig utazgattak, és próbáltak minden hivatal kérésének megfelelni, többek között az FBI is megvizsgálta Gilbert életét, nehogy egy terroristával készüljön frigyre lépni. Fél év alatt Gilbert több tucatnyi könyvet olvasott el, statisztikákat böngészett megnyugtató választ keresve arra, hogy jól döntöttek.
Jó volt ilyen jellegű könyvet olvasni amely egészen régi időkből való szokásokat, a mai szemlélettel hasonlítja össze. Elég sok téveszmém volt a keresztény egyháznak a házassághoz való viszonyához-meg is döbbentem, hogy volt idő mikor pont a házasság ellen beszéltek!! A házasság tartósságának titkát is kutatta Gilbert,persze választ nem talált...
Én mint házas, valamiért mindig is házasságpárti voltam, egész kislánykorom óta el sem tudtam képzelni, hogy valakivel évtizedekig úgy éljek, hogy nem fogadott nekem örök hűséget, vakságot a többi. Valahogy úgy érzem a csak egy papír-felhang hamisan cseng, hiszen ha CSAK egy papír, akkor miért olyan nehéz felvállalni azoknak a házasságot akik ezt hangoztatják?? Gilbert arra a következtetésre jutott, hogy valaki olyan génekkel születik ami házasságra sarkallja és valaki nem... most eltekintünk a válás okozta csalódáson átesett emberek véleményén.
Én úgy vettem észre, hogy akik nem házasok és szóba kerül a párjuk, nehezen definiálják milyen is a viszonyuk-élettársam, párom, barátom... kinek mi a szimpatikus, de nekem ne mondja senki, hogy ilyen beszélgetések alkalmával nem villog fejünk felett a kérdés, amit vagy kimondunk vagy nem, tudniillik, hogy -Miért nem házasodtatok még össze??? Gondolom a rutinosaknak megvan a válasza... amit én személy szerint el is fogadok csak nem értek... nekem kell, ha egy férfi azt mondja, hogy szeret, hogy ezt vállalja fel, esküdözzön, vegyen gyűrűt... nekem ne mondja senki, hogy egy nőnek nincs igénye a ceremóniára és most nem feltétlenül a több száz fős lakodalomra gondolok, csak ara a meghitt szertartásra akár ami két ember szövetségéről szól. Nekem a sok válás sem ok arra, hogy másképp érezzek, mert az nem én vagyok nem az én esetem.
A végtelenségig lehetne vitatkozni a házasság mellett és ellen. Nekem a legbeszédesebb Gilbert pálfordulása volt, talán sosem házasodnak össze ha a bevándorlási hivatal nem kényszeríti őket mégis Gilbert boldogan hagyta kényszeríteni magát.
A könyvben sok érdekes történet olvasható, és amint a bejegyzés is mutatja az embernek hihetetlen sok gondolata támad olvasás közben, után. Gilbert alapos kutatómunkát végzett. Mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet akit érdekel a téma. A házasság, a hűség, világszerte szokások a házassággal, párkapcsolattal kapcsolatban, a szerelem szerepe a házasságban, mind mind terítékre kerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése