Ha új barátokra vágysz? Ismerd meg Anne Shirleyt!
Ha társaságra vágysz? Menj Avonlea-be és látogasd meg Anne Shirleyt!
Ha tanulni szeretnél valami újat az életről? Kérdezd meg vagy figyeld meg Anne Shirleyt!
Ha csodálkozni akarsz? Csak nézd Anne Shirleyt: hogy él, mekkora intenzitással éli mindennapjait, hogyan csodálkozik rá a világra. mennyi életöröm és szenvedély lakozik ebben a vöröshajú, szeplőkben gazdag csodaszép lányban.
Én már Harisnyás Pippi megismerése óta, és az Ebihal s a bálnák film óta tudom, hogy ezekben a típusú lányokban valami CSODA lakozik. csak figyeljetek csendben, lessétek meg, vigasztaljátok meg, ha szükséges, és ő egy akkora érzelem-csomagot ad át nektek, hogy győzzétek befogadni.
...és kicsoda egyáltalán Anne Shirley? Ő Ann e-vel, aki tulajdonképpen Cordelia szeretne lenni.
Avonlea-be került Matthew és Marilla szárnyai alá. Egy tévedésből és az Isteni közjátékból kifolyólag egy fiú helyett került az idős testvérpárhoz, akik örökbe fogadták, és nevelik. Anne egy olyan szeretetteljes lányka, akit nehéz elképzelni ebben a mai MÁS világban. Egy gyerek, aki örül mindennek, aki fényt hoz az emberek életébe. A Zöldmanzárdos házban lakik Hókirálynővel, az Elragadtatás Fehér Útján közlekedik és kedvenc tava a Fénylő vizek tava.
Anne történetének olvasásakor elvarázsolódom, ott érzem magam a lakóhelyén, én is rokon lélek szeretnék lenni Matthew-val, én is hebrencs szeretnék lenni. Újra akarom élni a gyermekkoromat és csippenteni az ő személyiségéből.
Anne egy csoda, aki engem felnőtt koromban is elvarázsol.
Választékos beszéde (ami kicsit idegenül hatott olykor) és elragadtatásai sokszor mosolyra fakasztottak, sőt olyan is volt, hogy könnybe lábadt a szemem, annyira drukkoltam neki.
Anne Shirley, akivel mindig történik valami, ami miatt -bár sajnáljuk- mosolyra húzódik a szánk:
"A fájdalomcsillapítóval kezelt torta esete óta már csaknem egy hónap telt el, és elérkezett az ideje, hogy megint valami bajba keveredjék, miután az apró tévedések, mint, hogy a disznók vödre helyett szórakozottan a kosár gombolyagra öntötte a lefölözött tejet, vagy hogy séta közben ábrándozva egyenesen belepottyant a hídról a patakba, nem jöhettek komolyan számításba." Anne-nel mindig történik valami. Lepottyan a tetőről, a többiek az eszméletét keresik, mert hogy "elvesztette". :)
Lucy Maud Montgomery olyan csodálattal alkotta meg Anne Shirleyt és a körülötte lévő helyszíneket, tájat, hogy kedvünk szottyan felkerekedni, kirándulni, hátha megpillantjuk valamelyik réten a koszorút készítő cserfes kislányt, ahogy rohan, száguld, locsog-fecseg.
Az Anne otthonra talál első könyvben a 13 éves kislány felnő. Változik, de belül mindig ugyanaz az Avonleat és Marillát és Matthew-t szerető kislány marad, aki a kezdetekkor volt. Bár a lehetőségei megvannak az egyenes út járásához, ő nem hazudtolja meg önmagát, és a kanyargós, hosszabb, nehezebb, de -biztosan- szebb utat választja.
"..., olyannak láttam a jövőmet, mint egy távolban elvesző egyenes utat. Mérföldekre elláttam háborítatlanul. De most váratlanul kanyarhoz értem. Nem tudom, mi vár rám, ha megkerülöm, de remélem, hogy a lehető legjobb. A kanyaroknak is megvan a maguk varázsa, Marilla. Még csak sejteni sem lehet, mi vár ránk utána: mennyi zöld ragyogás, vagy lágy, leveleken átszűrődő napfény és árnyék vetődik rá, milyen új tájakon, új szépségeken vezet át, milyen újabb kanyarok, hegyek és völgyek várnak rám."
Ilyen könyvek olvasásakor mindig sajnálom azokat az embereket, akik nem szeretnek olvasni, nincs lehetőségük olvasni, vagy bármi miatt nem vesznek könyveket a kezükbe.
Ez egy csoda, és örülök, hogy ennyi idősen még hiszek ezekben a csodákban!
Ha társaságra vágysz? Menj Avonlea-be és látogasd meg Anne Shirleyt!
Ha tanulni szeretnél valami újat az életről? Kérdezd meg vagy figyeld meg Anne Shirleyt!
Ha csodálkozni akarsz? Csak nézd Anne Shirleyt: hogy él, mekkora intenzitással éli mindennapjait, hogyan csodálkozik rá a világra. mennyi életöröm és szenvedély lakozik ebben a vöröshajú, szeplőkben gazdag csodaszép lányban.
Én már Harisnyás Pippi megismerése óta, és az Ebihal s a bálnák film óta tudom, hogy ezekben a típusú lányokban valami CSODA lakozik. csak figyeljetek csendben, lessétek meg, vigasztaljátok meg, ha szükséges, és ő egy akkora érzelem-csomagot ad át nektek, hogy győzzétek befogadni.
...és kicsoda egyáltalán Anne Shirley? Ő Ann e-vel, aki tulajdonképpen Cordelia szeretne lenni.
Avonlea-be került Matthew és Marilla szárnyai alá. Egy tévedésből és az Isteni közjátékból kifolyólag egy fiú helyett került az idős testvérpárhoz, akik örökbe fogadták, és nevelik. Anne egy olyan szeretetteljes lányka, akit nehéz elképzelni ebben a mai MÁS világban. Egy gyerek, aki örül mindennek, aki fényt hoz az emberek életébe. A Zöldmanzárdos házban lakik Hókirálynővel, az Elragadtatás Fehér Útján közlekedik és kedvenc tava a Fénylő vizek tava.
Anne történetének olvasásakor elvarázsolódom, ott érzem magam a lakóhelyén, én is rokon lélek szeretnék lenni Matthew-val, én is hebrencs szeretnék lenni. Újra akarom élni a gyermekkoromat és csippenteni az ő személyiségéből.
Anne egy csoda, aki engem felnőtt koromban is elvarázsol.
Választékos beszéde (ami kicsit idegenül hatott olykor) és elragadtatásai sokszor mosolyra fakasztottak, sőt olyan is volt, hogy könnybe lábadt a szemem, annyira drukkoltam neki.
Anne Shirley, akivel mindig történik valami, ami miatt -bár sajnáljuk- mosolyra húzódik a szánk:
"A fájdalomcsillapítóval kezelt torta esete óta már csaknem egy hónap telt el, és elérkezett az ideje, hogy megint valami bajba keveredjék, miután az apró tévedések, mint, hogy a disznók vödre helyett szórakozottan a kosár gombolyagra öntötte a lefölözött tejet, vagy hogy séta közben ábrándozva egyenesen belepottyant a hídról a patakba, nem jöhettek komolyan számításba." Anne-nel mindig történik valami. Lepottyan a tetőről, a többiek az eszméletét keresik, mert hogy "elvesztette". :)
Lucy Maud Montgomery olyan csodálattal alkotta meg Anne Shirleyt és a körülötte lévő helyszíneket, tájat, hogy kedvünk szottyan felkerekedni, kirándulni, hátha megpillantjuk valamelyik réten a koszorút készítő cserfes kislányt, ahogy rohan, száguld, locsog-fecseg.
Az Anne otthonra talál első könyvben a 13 éves kislány felnő. Változik, de belül mindig ugyanaz az Avonleat és Marillát és Matthew-t szerető kislány marad, aki a kezdetekkor volt. Bár a lehetőségei megvannak az egyenes út járásához, ő nem hazudtolja meg önmagát, és a kanyargós, hosszabb, nehezebb, de -biztosan- szebb utat választja.
"..., olyannak láttam a jövőmet, mint egy távolban elvesző egyenes utat. Mérföldekre elláttam háborítatlanul. De most váratlanul kanyarhoz értem. Nem tudom, mi vár rám, ha megkerülöm, de remélem, hogy a lehető legjobb. A kanyaroknak is megvan a maguk varázsa, Marilla. Még csak sejteni sem lehet, mi vár ránk utána: mennyi zöld ragyogás, vagy lágy, leveleken átszűrődő napfény és árnyék vetődik rá, milyen új tájakon, új szépségeken vezet át, milyen újabb kanyarok, hegyek és völgyek várnak rám."
Ilyen könyvek olvasásakor mindig sajnálom azokat az embereket, akik nem szeretnek olvasni, nincs lehetőségük olvasni, vagy bármi miatt nem vesznek könyveket a kezükbe.
Ez egy csoda, és örülök, hogy ennyi idősen még hiszek ezekben a csodákban!
1 megjegyzés:
Alsós koromban az összes részét kiolvastam a sorozatnak. Nagyon tetszett. Szerintem mostanában lehet, hogy megint elolvasom.
Megjegyzés küldése