"Mindannyiunkkal történnek csodák, talán csak nem vesszük észre őket, elmegyünk mellettük, és büszkén hirdetjük: csodák pedig nincsenek! Gergő észrevette a maga csodáját, átélte, és megváltozott tőle. Így írom le, ahogy tőle hallottam, nem teszek hozzá, el sem veszek belőle - ennek nem örülne. Azóta már felnőtt, de nem felejtett el semmit. Olvasd hát figyelmesen, és hidd el, ha csodára vársz, és nagyon akarod, megtörténik! Ami vele megesett, az bárkivel, bárhol megtörténhet."
Egy mese a változásról.
Mese, hogyan változott meg egy kisfiú, hogy lett verekedősből egy bűbájos 10 éves.
Mese, mert ilyen nincs. S bár tényleg okos gondolatok vannak a történetben, és megkockáztatom, hogy egy részüket meg is értik a gyerekek, de kétlem, hogy annyira magukénak érzik, hogy megváltozzanak. Legalábbis nem ennyi idősen.
Vagy lehet, hogy csak az én 9 évesem nem ilyen.
Imádjuk őket, akármilyenek. Néha azt kívánjuk, hogy a kissé negatívabb tulajdonságukat levetkőzzék, de sokszor teljesen felesleges. Csak egyszerűen a mi életünk kényelmesebb lenne.
Jó-jó, néha muszáj változtatni, de szerintem egy gyerek nem önmagától fog 9-10 évesen megváltozni.
Szükséges az elfogadás, a pozitív megerősítések, a támogatás, a szeretet, a kapcsolat, az odafigyelés. Ha nem önmagunk álmait szeretnénk bennük kiteljesíteni, akkor sikerülhet!
A magatartásproblémás Gergő találkozott az Őrzőkkel, akik megerősítették, őt hittek benne, hogy egyszer Segítő lesz belőle, hogy szükség van rá. Ennek a hitnek és egy kislány képének segítségével megváltozott, ami tartósnak bizonyult, és megtalálta az Utat, a helyes cselekedeteket, tetteket.
"Mi az, hogy az ember nem tudhatja, sokat tett-e vagy keveset? – Ez az igazság! Az ember ezt sohasem tudhatja, ebbe bele kell törődni. Ne képzelj hatalmas dolgokat, a kicsik sokkal nehezebbek! Van, akinek egyetlen nagy tettet kell véghezvinnie egy pillanat alatt, és van akinek egész életében sok aprót szorgalmasan, soha nem csüggedve. Mondd csak, melyik a nehezebb?"
Aranyos kis mese, de nem hiszem, hogy a 7-8 évesek megértik önálló olvasással.
Egy mese a változásról.
Mese, hogyan változott meg egy kisfiú, hogy lett verekedősből egy bűbájos 10 éves.
Mese, mert ilyen nincs. S bár tényleg okos gondolatok vannak a történetben, és megkockáztatom, hogy egy részüket meg is értik a gyerekek, de kétlem, hogy annyira magukénak érzik, hogy megváltozzanak. Legalábbis nem ennyi idősen.
Vagy lehet, hogy csak az én 9 évesem nem ilyen.
Imádjuk őket, akármilyenek. Néha azt kívánjuk, hogy a kissé negatívabb tulajdonságukat levetkőzzék, de sokszor teljesen felesleges. Csak egyszerűen a mi életünk kényelmesebb lenne.
Jó-jó, néha muszáj változtatni, de szerintem egy gyerek nem önmagától fog 9-10 évesen megváltozni.
Szükséges az elfogadás, a pozitív megerősítések, a támogatás, a szeretet, a kapcsolat, az odafigyelés. Ha nem önmagunk álmait szeretnénk bennük kiteljesíteni, akkor sikerülhet!
A magatartásproblémás Gergő találkozott az Őrzőkkel, akik megerősítették, őt hittek benne, hogy egyszer Segítő lesz belőle, hogy szükség van rá. Ennek a hitnek és egy kislány képének segítségével megváltozott, ami tartósnak bizonyult, és megtalálta az Utat, a helyes cselekedeteket, tetteket.
"Mi az, hogy az ember nem tudhatja, sokat tett-e vagy keveset? – Ez az igazság! Az ember ezt sohasem tudhatja, ebbe bele kell törődni. Ne képzelj hatalmas dolgokat, a kicsik sokkal nehezebbek! Van, akinek egyetlen nagy tettet kell véghezvinnie egy pillanat alatt, és van akinek egész életében sok aprót szorgalmasan, soha nem csüggedve. Mondd csak, melyik a nehezebb?"
Aranyos kis mese, de nem hiszem, hogy a 7-8 évesek megértik önálló olvasással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése