David Leavitt: Az indiai hivatalnok

Kissé mellényúltam ezzel a könyvvel, de a borítója és a fülszövege miatt nem tudtam neki ellenállni.

Igazából témájából adódóan jó és érdekes lehetett volna, de valahogy mégsem volt az. A XX. század 10-es éveire emlékszik benne vissza G.H. Hardy matematikus. Akkoriban ismerte meg Ramanudzsánt, az indiai autodidakta matematikus zsenit, aki saját magától fedezett fel különböző tételeket, amiket a világ másik felén már korábban felfedeztek ugyan tudósok, de ő még sosem hallott róluk. Egy napon Hardy levelet kap az indiaitól és köpni-nyelni nem tud annak tartalmától. Megérzi, hogy zsenivel van dolga, ezért kollégájával együtt elhatározzák, hogy Angliába hozatják, hogy a továbbiakban itt tudja kibontakoztatni tehetségét az ő segítségükkel. Ők egyébként Cambridgeben, a Trinity College-on tevékenykednek.

Leavitt a könyv egyharmadában bemutatja nekünk a Trinity társadalmát, életét, és a tudósokból álló titkos társaságot, mely az épület falai között tartja összejöveteleit. Én kicsit kikerekedett szemekkel vettem tudomásul, hogy ebben a magas-értelmiségi körben szinte alig akad heteroszexuális személy. Amibe végül belenyugodtam, this is reality, de kicsit fura volt, hogy Leavitt elég pikánsan ábrázolt bizonyos mozzanatokat. Aztán amikor a későbbiekben bedobott egy full homopornó jelenetet, akkor már biztos voltam benne, hogy nem véletlen a témában való érzéki tapicskolás és neki is köze van ehhez a szegmenshez. Ami alapvetően nem baj, de ha egy matematikus életéről szóló könyvet választok, akkor valószínűleg rohadtul nem érdekel, hogy Hardy mit és hogyan csinált az ágyban a kis pajtásával és bizonyos fokú polgárpukkasztást, öncélúságot szimatoltam az író részéről.

Mindemellett az ígéretes kezdés után valahogy ellaposodott a történet is. Kitör az I. világháború és a Trinityn dolgozó tudósok burkoltan vagy nyíltan, de nagyrészt ellenállnak és pacifista nézeteiket hangoztatják. Betekintést nyerünk Hardy családi életébe, Ramamudzsánról igazából csak kevés szó esik, az is inkább pikánsabb vonatkozásban, hogy legyen benne valami érdekesség is, mert egyébként halálosan egyszerű a története: mindvégig puritán, kívülálló életmódot folytat Angliában, nem igazán sikerül beilleszkednie. Matematikai munkája mellett hosszú és nem ill. rosszul diagnosztizált betegségével járja a kórházakat, szanatóriumokat, hogy végül Indiába visszatérve meghaljon. A néhány valós és kitalált mellékszereplő, aki gondolom arra volt hivatott, hogy feldobja a két főszereplő lapos történetét, szintén unalmasra sikerültek, úgyhogy a próbálkozás nálam nem jött be.

Ami viszont tetszett a regényben, az a stílusa volt. Gördülékeny, igényes: Leavitt alapvetően jó tollú író. De mindhiába, ha a szavai nem voltak elég erősek ahhoz, hogy dobjanak a történet langyán.

(Azért a Trinity College-ban elbarangolnék...)