Karin Alvtegen: Árulás

"Eva régóta sejti, hogy férje megcsalja. Egy nap egy ártatlan megjegyzésből rájön, hogy a csábító nem más, mint fiuk óvónője. Fájdalmában és dühében kegyetlen bosszút forral a nő ellen, és egy elhamarkodott kalandba is belebonyolódik, ami azonban végzetes veszélyeket rejt. A hétköznapi szerelmi háromszögnek induló történet pokoli eseményekbe torkollik. A regény főszereplői a boldogságot hajszolják, ám életük lidércnyomássá válik. Minden, de minden más irányba fordul, mint ahogy tervezték. Ki kit árult el? Ki az áldozat?"

Wow! Ez már döfi! Végre egy lebilincselő regény, ami után keresgélheted az álladat az elképedéstől. Még mindig nem találom a szavakat, hogyan lehetne jellemezni ezt a fantasztikus regényt. Nem is tudom mi döbbentett meg ennyire, maga a történet vagy a csavar a végén.

Habár a borítóról eléggé ordít, hogy Karin Alvtegen könyve a krimi műfajához tartozik, én mégis úgy érzem hogy egy tömény lélektani drámát fogunk a kezünkbe. Nem azért, mert nincs benne vér meg hulla meg mindenféle csupa finomság, hanem egyszerűen nem illik bele ebbe a műfajba. Mégis, olyan feszültséget diktál a történet, amibe az agy minden sejtje beleborzong, egyszerűen libabőrös lettem a könyvtől. Még most is borzongok ha eszembe jutnak az utolsó sorok.

Ahhoz, hogy ennyire hatásos legyen a történet szükség van egy pár jó karakterre is. Nincsen sok szereplő, ám azok úgy vannak megalkotva, hogy remekül beleilleszkedjenek a történetbe.

A másik, ami nagyon fontos ahhoz, hogy egy könyv fenntartsa az ember figyelmet az a történetvezetés módja. Ezt a szerző úgy oldotta meg, hogy folyamatosan bontja ki előttünk a regény apró részleteit és ezt megfejeli még további csavarokkal. Amikor azt hinnénk, hogy valamit megértettünk, akkor máris egy másik szemszögből szemlélhetjük az eseményeket. Számomra ez csak növelte a regény színvonalát.

A végére hagytam a legfontosabbat, hogy a történetet akár maga az élet is írhatta volna, hiszen bárkivel megeshet, hogy nem a megfelelő emberrel találkozik. Én speciel biztosan odafigyelnék arra, hogy kivel ismerkedek meg egy sörözőben. :)

Igen, most már kimondom, hogy ez az év "krimije", pedig nincsenek benne autós üldözések, lövöldözések és egyéb más akciódús finomságok, de így is majdnem kihullott a hajam az izgalomtól. :D Azt hiszem most törhetem azt az okos buksimat mi legyen a következő amit olvassak, mert egyelőre ez a regény tölti be az összes helyet ami van. :)

"Határtalan csend. Felette. Mögötte. Körülötte. Mindenhol.
Átadta magát az őt körülölelő nyugalomnak.
Végre.
Nincs több küzdelem.
Minden a legnagyobb rendben."