Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

"Már el is felejtette, milyen érzékeny tudott lenni ez a ház:hogy megremegtek a padlódeszkák,ha valakit elöntött a méreg,hogy kinyíltak az ablakok,ha mindenki egyszerre nevetett."

Vajon mit csinál ez a lány ott a kertben?-ezt kérdeztem magamban meglátva a borítót, és hogy ne maradjak válasz nélkül el kellett olvasnom a könyvet. Nem, hogy nem bántam meg, de igazi élmény volt megismerni a Waverley testvéreket Claire-t és Sydney-t.

A szerző remekül kitalált egy alapsztorit-testvéri kapcsolat, család, szerelem, és ezt körbe kerítette ezzel a varázslatos kerttel, és apró csodákkal. Egy percig sem maradunk izgalom nélkül.Vagy a kert újabb virágairól, és különleges almafájáról tudhatunk meg többet, vagy a két testvér életét követhetjük nyomon. És miután Sydney hosszú évek múlva újra hazatér illetve hazamenekül, végképp elveszünk a történetben.

Az első oldal elolvasása után kicsit megijedtem, hogy kicsit túllőtt a célon a szerző, és túl sok lesz a misztikumból, de remekül lett kitalálva és megírva a történet, tele szerethető karakterekkel, mint Evanelle aki akárcsak a Waverley- kertnek, neki is megvan a saját varázsa-ha Evenelle-től kapsz valamit, legyen akár az egy doboz gyufa, tedd el mert hamarosan szükséged lehet rá.

Picit romantikus, de éppen csak női lelket simogatóan-nem véletlen, hogy épp Susan Elizabeth Phillips is ajánlja. A könyv a szemnek is jól esik és nemcsak a szép borítója miatt, hanem a történet egy-egy fejezete is szép virágos, rajzos. Ami nekem nagyon tetszik, élvezem, hogy egyre több ilyen könyv jelenik meg amin kívül-belül van felfedezni és gyönyörködni való.

És rá kellet jönnöm,hogy én igenis szeretem összehasonlítani a szerzőket és a történeteket ha valaki hasonló stílusban, témában ír. Most Alice Hoffman jutott eszembe, bár ebben az esetben ez a hasonlóság csak a misztikumnak szól, és annak, hogy Allen is olyan játszi könnyedséggel fogadtatja el velünk a varázslatokat mint Hoffman, eszünkbe sem jut tiltakozni, nem elfogadni.

Vállalkozó kedvűek pedig kipróbálhatják a növényekből készült ételeket, és várhatják, vajon tényleg rájuk bízhatnak bármilyen hatalmas titkot ha majonézes sarkantyúvirágot esznek, és hogy a kandírozott árvácskás muffint fogyasztó gyerekek valóban szófogadóbbak lesznek?

Én szívesen innék loncbort, sötétben is látva csökkenteném a villanyszámlám:-)