Torey Hayden: Egy gyerek

"Egy hatéves lány fához kötözte és felgyújtotta hároméves társát. A kisfiú válságos állapotban került kórházba. Van-e élet ezek után a kislány számára?

Ez a könyv csak egyetlen gyermek története. Nem azért íródott, hogy sajnálatot ébresszen. Nem is azzal a szándékkal, hogy egy tanárt megdicsérjenek a munkájáért. Még kevésbé azért, hogy riogassa a békés és boldog tudatlanságban élőket. Nem. Ez a könyv csupán válasz szeretne lenni arra a kérdésre, vajon frusztráló dolog-e mentálisan beteg gyerekekkel dolgozni. Egy dal szeretne lenni, amely az emberi lélek tiszteletére íródott, egy kislány tiszteletére, aki olyan, mint valamennyi gyermekem. Mint mi mindannyian. Valaki, aki élni akar."

Mi az első szó ami eszembe jutott, amikor leraktam a könyvet: az hogy ÚRISTEN, és most rengeteg érzés kavarog bennem, egyszerre vagyok szomorú és dühös, de egy biztos, ez a könyv még napokig nem fog ereszteni. Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nem fogom tudni majd letenni, tudtam hogy nem lesz könnyű majd megemészteni, de én akkor is akartam. Annyira sebezhetőek a gyerekek és néha észre sem vesszük, hogy mekkora fájdalmat tudunk okozni nekik.

Sheila pici volt a korához képest, bűzlött a több napos pisiszagtól és kosztól. Erőszakos volt, ráadásul az édesanyja otthagyta az autópálya kellős közepén, aki nem volt több mint húszéves. Miután édesapja kikerült a börtönből, azóta ő viseli a gondját a kislánynak. Amikor bekerült Torey osztályába feszült volt és ideges, ő maga nem tudta kezelni a helyzetet ahogyan kezdetben a tanárnő sem. Ám Torey szépen lassan megtörte a jeget és sikerült a bizalmába férkőznie. Minden lépést kétszer meg kellett fontolni, mert ez a kapcsolat annyira törékeny volt, hogy bármikor összetörhetett. Ahogy haladtam a sorokkal, a kislányt én magam is a szívembe zártam, pedig a viselkedése taszított. Nem is értettem , hogy Torey miként képes ilyen türelemmel viseltetni iránta, ám szépen lassan észrevette Sheila vonzó és hasznos értékeit. A tanárnő igazán különleges tehetséggel bír, mert képes volt felismerni és kezelni a kislányt, aki néha olyan volt mint egy vadmacska. Sokáig azt hittem ez a különleges kapcsolat örökre megmarad, ám a sors másképp hozta.

Felmerült bennem a kérdés: mi van akkor ha Torey Hayden csak egy egyszerű tanár? Akkor is tudta volna kezelni Sheilát? Hiszen néha ő maga is belátta, hogy túllép saját hatáskörén és akarva akaratlanul, de másképp lépett fel mint ahogy az elő van írva. Néha igenis az észérvek helyett az ösztöneire hagyatkozott, ami nem biztos hogy minden esetben megfelelő döntés volt. De azt hiszem nem is ez a lényeg, hanem a végeredmény, mert megmentett egy gyermeket.

Óvatosan a könyvvel, mert az ember velejéig hatol és képes beférkőzni az agy minden egyes szegletébe. Készülj fel rá, hogy többször fog kiülni a döbbenet az arcodra, mint az öröm, de néha muszáj szembenézni a valóssággal, hogy összetörjünk és összerakjuk magunkat.

"-Te félsz, William - közölte Guillermo. - Mitől félsz?
Kinyújtottam a kezemet. - Gyere, ülj ide mellém.
Felkelt és odajött. Átfogtam a vállát.
- Ijesztő dolog, amiről beszélünk, igaz?
Bólintott. - Az ágyam alatt néha por van, amikor a mamám nem porszívózik.
- William most nem ez a téma - szólt rá Peter.
- De én félek a portól. Az szokott eszembe jutni, hogy a porszemek valamikor emberek voltak. Lehet, hogy halott emberek vannak az ágyam alatt.
- Ez hülyeség.
- Nem, mert benne van a Bibliában, Peter, hogy porból jöttél és porrá leszel, ha meghalsz. A Biblia mondja. A mamám megmutatta nekem. Kérdezd csak meg Torey-t."