Ez a könyv már régen fent volt a kívánságlistámon, amikor egy kedves ismerős révén végre a polcomon tudhattam.
Az írónő által megírt történet két időben játszódik. Az első 1941. Oroszország, II. Világháború, Leningrád. A második napjaink, Amerika.
Főhősünk Marina az Ermitázsban dolgozott, ahol a háború kitörése után menteni kezdik az értékes műkincseket. A csomagolás az ostrom alatt is tart, így Marina, rokonai és több munkatárs beköltöznek az épület alagsorába. Olvashatunk mindennapjaikról, szenvedéseikről, éhezésükről. „Már senki sem sír, vagy ha mégis, úgy apróságokon, jelentéktelen semmiségeken, amik váratlanul érik őket. Mi maradt, amitől megszakadhat a szívük? A haláltól nem: a halál mindennapossá vált. De szívet tépő, amikor egyetlen sirály könnyedén fölreppen egy utcai lámpáról. A szárnyai úgy bomlanak ki a mályvaszín égen, mint a selyemsálak, és Marina hallja a tollak susogását. Attól szakad meg a szíve, hogy még maradt egyáltalán szépség a világon.”
Az amerikai részekben Marina jelenében vagyunk, megismerjük férjét, gyermekeit, unokáit. Itt egy esküvőre készülnek, boldogoknak, gondtalanoknak kellene lenniük, de nem így van.
Tetszett a könyv felépítése, ahogy egy fontos pillanatban egymásba szövődik a múlt és a jelen. Nem is gondoltam, hogy milyen mozzanatok, megszólalások emlékeztethetnek a múltra.
Olvasás közben rengeteg festménnyel ismerkedhettem meg, amit az Ermitazs honlapján meg is lehet nézni. Az írónő nagyszerűen írja le a képeket, magam előtt láttam őket, pedig nem is ismertem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése