"-Téged már áldottak meg?-kérdezte az erősen szorongó Suzy Jeanne-tól.
-Engem?Ha tudni akarod, én általában nem azért szoktam térdre ereszkedni, hogy összekulcsoljam a kezem."
Szívesen találkoznék a mai kor kémnőivel, legalább egyel. Amíg csak a fülszöveget olvastam elképzeltem a szereplőket a nőket akik annyira szeretik hazájukat hogy életüket adják érte.Felnéztem rájuk. Olvasás után pedig még inkább csodálom őket.
Főszereplőnk Louise, aki a férjével együtt tagja a francia ellenállásnak. Egy tragikus éjszaka után Lousie újabb feladatot kap, egy angol tiszt fogságba esik a normandiai partraszállás előkészítése közben, addig kell kiszabadítani amíg a németek meg nem törik.Itt csatlakozik hősünkhöz még négy fiatal nő és kezdetét veszi a versenyfutás az idővel. Nem mindenki csatlakozik önként, sőt a legtöbbjük sírva indul egy-egy bevetésre mégis megcsinálják.
Hihetetlenül izgalmas és szomorú könyv,a végkifejlet felé pedig ízelítőt kapunk a németek kínzási módszereiből is, ezek a részek igencsak kiakasztottak.
Amit hiányoltam a szereplők megismerése, nincsenek sokan, úgyhogy jó lett volna mindenkiről többet tudni, jobban beléjük látni. Kevésnek találtam a Suzy dühös volt mondatokat. Nem tudjuk mit éreznek, miről álmodnak, hogyan élnek át egy-egy bevetést.
A könyvet igaz történet ihlette. Emléket állít a nőknek akiket sokat tettek hazájukért és ugyanolyan elszántsággal harcoltak akár a férfiak.
Igaz, hogy nem egy vaskos könyv de nem csak ezért haladtam gyorsan, hanem azért mert már a könyv első oldalán belecsöppenünk a háború közepébe és az utolsó oldalig egyik hajmeresztő helyzetből a másikba kerülünk.
Nem kedvelem az olyan háborús könyveket amik politikai, száraz adatokra épülnek, ezért is volt jó olvasni ezt a történetet.
A könyvből film is készült, a könyvborítót ez alapján tervezték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése