Sokszor elgondolkodtam eddig: melyik könyvről könnyebb értékelést ill. véleményt írni? Arról ami tetszett, vagy éppen ellenkezőleg: arról ami nagyon nem tetszett.
Igazából nem jutottam eddig dűlőre, mert vagy fogalmazható (jó-rossz; kellemes-kellemetlen) érzések kerítettek hatalmukba vagy nem. Ha nem, akkor gondolkodni kellett, hogy adjam át, hogyan érzékeltessem véleményemet?
Carver novellás gyűjteménye a "nem igazán tetszett" kategóriát ütötte meg nálam, és nehéz is róla írni. Ha a borítón található fülszöveget olvasom, néhány dolog megüti a szememet:
1. "Nem az ember azonos a szereplővel, hanem ők vele." Ízlelgetem a mondatot, aztán arra gondolok, még jó, hogy nem vagyok ill. nem azonosulok a szereplőkkel.
Egytől egyik alkoholisták (legalábbis mindenhol megtalálható volt az túlzott -múltbéli vagy jelenlegi- alkoholfogyasztás, aztán féltékenységből ütnek-vernek, dühöngenek, gyilkolni akarnak. Olyan szereplők is előfordulnak, akik egy megfulladt lányt látnak lebegni vízen, de ők velünk ellentétben nem a hatóságokat értesítik, hanem közelebb kötözik magukhoz, és a sátorozás 3-4 napján mellette esznek-isznak, horgásznak és kártyáznak. stb. Sok a normális, ép értelmű ember számára a dilisnek tűnő ember, pl. egy pék, de találkozhattam egy volt feleségére féltékeny emberrel, aki éppen a házat akarta a volt családra gyújtani.
Most akkor hogy is van ez a mondat? "Nem az ember azonos a szereplővel, hanem ők vele." Kezdek megőrülni, vagy éppen skizofrén lenni, mint egy-két "fejét/eszét elvesztő" pasi. Gondolkodom tovább....
2. "... egy csapásra az irodalmi minimalizmus hírhozójává vált, az [amerikai Csehovvá], akinek életszagú történetei és zsigerekig ható mondatai elementáris hatást gyakorolnak olvasóira."
Ez rám annyiban volt jellemző, hogy olvastam, mert mindig vártam, hátha jobban fog tetszeni. Ha éppenséggel találtam egy nekem tetszőt, tuti jött valami történés, ami lelohasztotta lelkesedésemet. Az elementáris hatás, abban fejtődött ki, hogy egyszerűen gyorsan be szerettem volna fejezni, mert nem tetszett, így nem szerettem volna több időt pazarolni rá.
Ami tetszett:
Mindenképpen a címadó novella, amiben egy jó kis csöpögős történet van elrejtve egy idős házaspár szerelméről ("Szerintem mindannyian a kezdők közé számítunk a szerelemben.)." Tulajdonképpen a lelki vívódásuk, emberi lelkek ábrázolása miatt, a borzasztó stílusuk ellenére néha megsajnáltam az egyes szereplőket, mert csak boldogságra vágytak. De utána egyből el is sepregettem ezt a sajnálatot, mert sok esetben ők tehettek róla (de szerintem nem mindig). Voltak nekem tetsző írások benne.
Nem tetszett, szenvedtem a novellák többségénél:
1- vagy azért mert nem vagyok amerikai, nem ismerem az amerikaiakat,
2- vagy azért, mert az alkoholizmus (a mértéktelen ivászat vagy az alkoholtól való függőség) taszít, gyűlölöm…, és ebben a könyvben ez jócskán benne volt.
3- vagy azért mert egy pozitív kicsengése sem volt számomra, csupa lúzer ember, szenvednek, ütnek-vernek, káromkodnak, féltékenykednek…
Nálam 6/10, de én olvastam jó kritikát a könyvről, lehet, hogy nektek tetszene!
(A Kezdők erős 8.)
Köszönet a Magvető Kiadónak!
Igazából nem jutottam eddig dűlőre, mert vagy fogalmazható (jó-rossz; kellemes-kellemetlen) érzések kerítettek hatalmukba vagy nem. Ha nem, akkor gondolkodni kellett, hogy adjam át, hogyan érzékeltessem véleményemet?
Carver novellás gyűjteménye a "nem igazán tetszett" kategóriát ütötte meg nálam, és nehéz is róla írni. Ha a borítón található fülszöveget olvasom, néhány dolog megüti a szememet:
1. "Nem az ember azonos a szereplővel, hanem ők vele." Ízlelgetem a mondatot, aztán arra gondolok, még jó, hogy nem vagyok ill. nem azonosulok a szereplőkkel.
Egytől egyik alkoholisták (legalábbis mindenhol megtalálható volt az túlzott -múltbéli vagy jelenlegi- alkoholfogyasztás, aztán féltékenységből ütnek-vernek, dühöngenek, gyilkolni akarnak. Olyan szereplők is előfordulnak, akik egy megfulladt lányt látnak lebegni vízen, de ők velünk ellentétben nem a hatóságokat értesítik, hanem közelebb kötözik magukhoz, és a sátorozás 3-4 napján mellette esznek-isznak, horgásznak és kártyáznak. stb. Sok a normális, ép értelmű ember számára a dilisnek tűnő ember, pl. egy pék, de találkozhattam egy volt feleségére féltékeny emberrel, aki éppen a házat akarta a volt családra gyújtani.
Most akkor hogy is van ez a mondat? "Nem az ember azonos a szereplővel, hanem ők vele." Kezdek megőrülni, vagy éppen skizofrén lenni, mint egy-két "fejét/eszét elvesztő" pasi. Gondolkodom tovább....
2. "... egy csapásra az irodalmi minimalizmus hírhozójává vált, az [amerikai Csehovvá], akinek életszagú történetei és zsigerekig ható mondatai elementáris hatást gyakorolnak olvasóira."
Ez rám annyiban volt jellemző, hogy olvastam, mert mindig vártam, hátha jobban fog tetszeni. Ha éppenséggel találtam egy nekem tetszőt, tuti jött valami történés, ami lelohasztotta lelkesedésemet. Az elementáris hatás, abban fejtődött ki, hogy egyszerűen gyorsan be szerettem volna fejezni, mert nem tetszett, így nem szerettem volna több időt pazarolni rá.
Ami tetszett:
Mindenképpen a címadó novella, amiben egy jó kis csöpögős történet van elrejtve egy idős házaspár szerelméről ("Szerintem mindannyian a kezdők közé számítunk a szerelemben.)." Tulajdonképpen a lelki vívódásuk, emberi lelkek ábrázolása miatt, a borzasztó stílusuk ellenére néha megsajnáltam az egyes szereplőket, mert csak boldogságra vágytak. De utána egyből el is sepregettem ezt a sajnálatot, mert sok esetben ők tehettek róla (de szerintem nem mindig). Voltak nekem tetsző írások benne.
Nem tetszett, szenvedtem a novellák többségénél:
1- vagy azért mert nem vagyok amerikai, nem ismerem az amerikaiakat,
2- vagy azért, mert az alkoholizmus (a mértéktelen ivászat vagy az alkoholtól való függőség) taszít, gyűlölöm…, és ebben a könyvben ez jócskán benne volt.
3- vagy azért mert egy pozitív kicsengése sem volt számomra, csupa lúzer ember, szenvednek, ütnek-vernek, káromkodnak, féltékenykednek…
Nálam 6/10, de én olvastam jó kritikát a könyvről, lehet, hogy nektek tetszene!
(A Kezdők erős 8.)
Köszönet a Magvető Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése