"Két történet, két kísérlet a menekülésre egy halálos veszedelem elől. Az első színhelye a Szivárvány bolygó, amelyen tudósok kutatják a null-transzport titkát. Az utazásnak és a teherszállításnak ez a forradalmian új, instant módja jelentheti a kulcsot az egész galaxis meghódításához, ám az eljárás mellékhatásai egyelőre katasztrofálisak. Nem véletlen, hogy a tudóscsoport egy isten háta mögötti, lakatlan bolygót választott a kísérletek színhelyéül. Legutóbbi próbálkozásuk azonban olyan hatalmas energiákat szabadított el, amelyek akár az egész felszínről eltörölhetnek minden életet… és az evakuálásra sem elég idő, sem elegendő eszköz nincsen.A második történet idejére már az utazás mindennapos módjává vált a null-T, és fiatalok járják a kozmoszt, egyre újabb lakott világokat fedezve föl. Két ilyen felderítőt egy titokzatos harmadik férfi elvezet egy ismeretlen bolygóra, amelyet emberhez hasonló lények laknak egyfajta kora-feudális társadalmi berendezkedésben. A világ primitív technikai szintjéből csak egyvalami lóg ki: egy különös autósztráda-szerűség két hatalmas kráter között. Ezen a sztrádán anakronisztikusan modern járművek haladnak megállíthatatlanul, eltéríthetetlenül. A megmagyarázhatatlan, fejlett technika nem hagyja érintetlenül a bolygó társadalmát, és a földi látogatók riadtan ébrednek rá, hogy e távoli világban történelmük egyik legsötétebb időszaka készül megismételni önmagát."
Eddig sajnos nem volt szerencsém a Sztrugackij fivérek munkásságához, de ami késik nem múlik. Tapasztaltabbak véleménye szerint más Sztrugackij művekhez hasonlítva ezek mindenképpen halványabbak, én ezt nem tudom megítélni. Önmagukban nézve őket, úgy érzem sikeres volt az első találkozás, kedvező benyomásokkal, mindenféleképpen lesz folytatás. Csak még nem tudom mi következzen?
Az első kisregény a Szivárvány nevű bolygón játszódik ahol elszánt tudósok kutatják a hullám nevű jelenség természetét valamint a null-transzportot. A kísérletek azonban hirtelen kudarcba fulladnak, a bolygó lakosságát pedig minél előbb evakuálni kell. Ártatlan gyerekek, művészek akik új benyomásokért jöttek a bolygóra, a tudománynak élő mérnökök, turisták és sokan mások. A mentőhajó raktere igencsak szűkös, így nem kétséges, hogy nem mindenkit és mindent lehet megmenteni, mielőtt a közeledő hullám eltöröl mindent a felszínről.
Ki vagy mi a legfontosabb ilyenkor, hogyan lehet ezt eldönteni? És vajon kinek a feladata eldönteni? Milyen érzés lehet az embernek szembesülnie azzal, hogy élete munkáját már sosem ismerheti meg a jövő generációja, hogyan lehet elfogadni a lassan de biztosan közeledő véget? Ennél jóval több morális kérdés merül fel az alig százharminc oldal alatt, igazán elgondolkodtató olvasmány. Kicsit talán hosszabb a felvezetése, mint kellene.
A Menekülési kísérlet című kisregényben Vagyim, a strukturalista nyelvész egy Saul nevű fura alak felbukkanásának köszönhetően egy teljesen ismeretlen bolygó felé veszi az irányt a pilóta Antonnal karöltve. Az újonnan felfedezett bolygón azonban ruhátlan, elkínzott emberszerű lényeket találnak fogvatartók gyűrűjében. Noha nem értik egyértelműen a helyzetet, mindenképpen közbeavatkoznak, hogy valamiképpen segítsenek az idegeneknek. A középkori szintű társadalom tagjaival szót érteni nem egyszerű, ez pedig még további problémákat okoz. Ez a kisregény szerintem még izgalmasabb mint az előző és talán még fontosabb témát feszeget. Milyen szabályok uralkodnak ezen a bolygón, kitől is kell tartani? Szabad-e egy fejletlenebb társadalom történelmébe avatkozni akár a legnagyobb jószándékból kifolyólag? Nem okoz-e ez nagyobb kárt, mint hagyni egy társadalmat fejlődni a maga útján és tanulni a hibáiból? A felvetés nem is alaptalan, láthattunk már erre példákat a múltban.
Igazán szórakoztató és elgondolkodtató mindkettő kisregény, végeredményként pedig azt mondhatom, hogy az első találkozásom a Sztrugackij fivérekkel roppant jól sikerült, már gondolkodok is rajta, mit olvassak tőlük legközelebb.
Eddig sajnos nem volt szerencsém a Sztrugackij fivérek munkásságához, de ami késik nem múlik. Tapasztaltabbak véleménye szerint más Sztrugackij művekhez hasonlítva ezek mindenképpen halványabbak, én ezt nem tudom megítélni. Önmagukban nézve őket, úgy érzem sikeres volt az első találkozás, kedvező benyomásokkal, mindenféleképpen lesz folytatás. Csak még nem tudom mi következzen?
Az első kisregény a Szivárvány nevű bolygón játszódik ahol elszánt tudósok kutatják a hullám nevű jelenség természetét valamint a null-transzportot. A kísérletek azonban hirtelen kudarcba fulladnak, a bolygó lakosságát pedig minél előbb evakuálni kell. Ártatlan gyerekek, művészek akik új benyomásokért jöttek a bolygóra, a tudománynak élő mérnökök, turisták és sokan mások. A mentőhajó raktere igencsak szűkös, így nem kétséges, hogy nem mindenkit és mindent lehet megmenteni, mielőtt a közeledő hullám eltöröl mindent a felszínről.
Ki vagy mi a legfontosabb ilyenkor, hogyan lehet ezt eldönteni? És vajon kinek a feladata eldönteni? Milyen érzés lehet az embernek szembesülnie azzal, hogy élete munkáját már sosem ismerheti meg a jövő generációja, hogyan lehet elfogadni a lassan de biztosan közeledő véget? Ennél jóval több morális kérdés merül fel az alig százharminc oldal alatt, igazán elgondolkodtató olvasmány. Kicsit talán hosszabb a felvezetése, mint kellene.
A Menekülési kísérlet című kisregényben Vagyim, a strukturalista nyelvész egy Saul nevű fura alak felbukkanásának köszönhetően egy teljesen ismeretlen bolygó felé veszi az irányt a pilóta Antonnal karöltve. Az újonnan felfedezett bolygón azonban ruhátlan, elkínzott emberszerű lényeket találnak fogvatartók gyűrűjében. Noha nem értik egyértelműen a helyzetet, mindenképpen közbeavatkoznak, hogy valamiképpen segítsenek az idegeneknek. A középkori szintű társadalom tagjaival szót érteni nem egyszerű, ez pedig még további problémákat okoz. Ez a kisregény szerintem még izgalmasabb mint az előző és talán még fontosabb témát feszeget. Milyen szabályok uralkodnak ezen a bolygón, kitől is kell tartani? Szabad-e egy fejletlenebb társadalom történelmébe avatkozni akár a legnagyobb jószándékból kifolyólag? Nem okoz-e ez nagyobb kárt, mint hagyni egy társadalmat fejlődni a maga útján és tanulni a hibáiból? A felvetés nem is alaptalan, láthattunk már erre példákat a múltban.
Igazán szórakoztató és elgondolkodtató mindkettő kisregény, végeredményként pedig azt mondhatom, hogy az első találkozásom a Sztrugackij fivérekkel roppant jól sikerült, már gondolkodok is rajta, mit olvassak tőlük legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése