"-Ez a kedvenc virágom-mondta Will.-Talán azért,mert ez az utolsó,ősszel nyíló virág.És mert olyan magányos,rejtőzködő.Nem törődik azzal,hogy észreveszi-e valaki."
Meg és Molly egy gyönyörű vidéki házban töltik a nyarat,mert édesapjának be kell fejeznie a könyvét.A két kislány eleinte egyáltalán nem örül,hogy a városból hirtelen a senki földjén kell tölteniük a nyarat.Ráadásul hely hiány miatt a két lány ezúttal közös szobán osztozik,ez egyre több feszültség forrása a testvérek között.
Molly az okos,talpraesett és szép-így látja őt Meg.Meg pedig a simulékonyabb,nyugodtabb,aki hamarosan fel is találja magát a festő környezetben.A táj,és az emberek-főleg az idős szomszéd Will-fényképezőgépért kiált.Meg pedig gyönyörű fotókat készít mindenről ami csak a szeme elé kerül.Édesapja sötétkamrát készít neki ahol napestig hódolhat a szenvedélyének.
Tökéletes is lehetett volna ez a nyár,ha Molly meg nem betegszik...
Meg szemén keresztül kísérhetjük végig,mi történik a családon belül és tágabb környezetében.Molly kórházba kerül,meg pedig továbbra is Will-re támaszkodik ha magányos.A szomszéd házba egy furcsa pár költözik,akik megkérik a kislányt,hogy legyen jelen a szülésnél,és készítsen fotókat gyermekük első pillanatairól.
Az élet és a halál ,két utat mutat be a szerző hihetetlen finomsággal és érzékenységgel.Mikor a gyönyörű tájleírásokat olvassuk,érezzük a nap melegét az arcunkon,és a bólogató kalászok aranyát.Aztán szomorú szívvel nézzük ahogy Molly és családja a gyógyulásért küzd,ahogy Meg próbálja tartani magát,miközben arra gondol,hogy nem volt elég jó testvér.Az egyik lapon még süt a nap, a másikon beborul az ég.
Meg-ben kicsit magamra ismertem,és ez nagyon jó volt.Kislány kori önmagam köszönt vissza.
Ami azt illeti nem fér a fejembe,hogy ez a könyv mitől ifjúsági.Szerintem egy tizennégy-tizenöt éves gyerek ezt még nem érti,túl sok,túl nehéz történet neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése