2011. február 27., vasárnap

Karin Alvtegen: Árulás



semelyik felnőttet nem szeretem benne
hányinger kerülget
felkavarja a gyomrom
úgy érzem magam mint amikor egy hasonló filmet nézek és folyamatosan reszketek remegek idegeskedek és sajnálom a beteg embereket
utálom őket
csak a másik nőt nem annyira-akár szerethetnem is-a könyv végére
próbálom rangsorolni a gyűlöletemet
mindkettőt-a férjet-feleséget viszont nem szeretem meg később sem
evat talán jobban 51% vagy még több
aztán próbálok közömbössé válni hogy megértsem őket
megalázó dolgok
beszennyezett nevek és tettek
hogy lehet így élni
romlott emberek
ki kezdte
ujjal mutogatás
egymásnak odamondás
betegség
pszichiátria
egy ártatlan kisfiú

DE MIÉRT ÍGY????? Jonas ügyét.... én nem így.... érdekes dolgokon akadt meg a tekintetem, .... erősen elgondolkodtam dolgokon.

S, hogy milyen gondolatokkal olvastam?
Látszik, hogy egyes cselekedeteink, mondataink mekkora lavinát indíthatnak el. Kit szeretünk kit nem? Akit szeretünk: -barátokat, rokonokat, szerelmet, mindig is fogjuk-e szeretni, mert annyira erős a közöttünk lévő kapocs?
Vagy jöhet vihar, ami ezt az érzést megváltoztathatja?
Ha elindult a lavina, megállhat-e? Ha nekimegy egy fának... hamar, talán akkor nem sérül senki. de gördül tovább, az ember pedig annyira belelovalja magát az eseményebe, akkor sérülhet mindenki, aki kicsit is beleszagolt, belekóstolt.
De mégis azt mondom: olyan sok múlik az ember személyiségén is, ill. a két ember közötti kapcsolatokban megmutatkozó különbségeken: homokba dugjuk a fejünket? vagy kitárulkozunk üvöltve? vagy éppenséggel kilépünk a vesztes érzésével csendesen szenvedve, vagy hátba szúrjuk a másikat?
Vállalunk-e felelősséget tetteinkért?




mert számomra voltak kiszámítható lépések (régen egy filmben láttam hasonló lépéseket, de nem emlékszem már a címére), és furcsállottam 1-2 spoileres dolgot.
Izgalom könnyed kikapcsolódás, amiből rájöhetünk, hogy élhetnek körülöttünk is "különleges", veszélyes, beteg, furcsa gondolkodású és -felfogású emberek.


Nincsenek megjegyzések: