Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Én úúúgy örülök, hogy sikerült megint egy ilyen jó klasszikust beválasztanom. Én ezt annyira szerettem olvasni, hogy most nem is nagyon tudok mást, mert még mindig ott vagyok Lübeckben úgy 150 évvel ezelőtt. (Érdekes, Mann nem említi, hogy mely városban játszódik szinte végig a történet, úgy kellett kigugliznom, aztán kiderült, hogy ez Lübeck, az író szülővárosa, és a fiktív szereplői is mintha emlékeztetnének a város egy-két akkori lakójára :))

Egyébként nem volt ez egy vidám történet. Ez nem titok, hiszen az alcíme eredetileg Verfall einer Familie, azaz Egy család hanyatlása.
Mann alaposan meglepett. Persze rengeteget hallottam a nevét, olyanoké mellett mint Dosztojevszkij vagy Kafka stb. és azt hittem, hogy valami sokkal nehezebbre és unalmasabbra kell számítanom. Aztán jól meglepődtem, hogy nem volt benne semmi nehéz meg unalmas. Egy jómódú német gabonakereskedő család mindennapjait mutatja be nekünk Mann a regényben, időnként nagyobbakat ugrálva az időben. 3-4 generáció sorsának alakulását követhetjük nyomon a történet során, kiemelve a legjellemzőbb, legkarakterisztikusabb eseményeket a sorsokból, melyek képesek bemutatni a családtagok jellemét, élethez való hozzáállását.
A fő vonal Johann Buddenbrook konzul 4 gyermekének sorsa: a családért élő Tonyé, aki mindig rossz férjet választ, a céget továbbvivő szorgalmas Thomasé, a szórakozásnak élő Christiané és a mélyen vallásos Klaraé. Rajtuk kívül még jópár szereplővel megismerkedhetünk, családtagokkal és alkalmazottakkal.

Nehéz megfogalmazni, hogy mi tetszett annyira benne. Eleinte talán a gördülékenysége, flottsága, aztán később az, ahogyan Mann bemutatta, hogy milyen apróságok vezettek a hanyatláshoz és a család kihalásához. Aztán a legvégén egy-két témába mint pl. a halál vagy a zene picit jobban belemélyedt az író, ezeket meg azért szerettem mert tényleg hiányzott már a felszín mellett valami mélység is a regényből. Ezekkel mutatta meg igazán az író az írói tehetsége mellett a műveltségét és sokoldalúságát is.

A nem mindig pozitív hangulat ellenére jó volt olvasni, hogy milyen fontos volt anno a tágabb család, a hagyományok, a gyökerek, a család hírneve. Ezek manapság már egyáltalán nem léteznek vagy nem számítanak fontosnak :(

Azt hiszem ez egy olyan klasszikus, amit bátran a kezébe adnék egy kortárs irodalmon szocializálódott olvasónak is, mert mind a nyelvezete, mind a történések "pörgése" nagyon jól olvashatóvá teszik. Úgyhogy tessék Mannt olvasni!
Ha nem lenne annyi minden más olvasnivalóm, most azonnal nekiállnék a Varázshegynek, aztán meg a József és testvéreinek.

És így egy könyv után Mannt gondolkodás nélkül felhelyezem a képzeletbeli kis polcom tetejére Maugham és Capote mellé, mert ott a helye.