2011. február 24., csütörtök

Stacy O'Brien:Wesley,kedvesem


"..Megálltam,és letekertem az ablakot,de a lélegeztetést nem hagytam abba.

-Tudja,hogy úgy vezet mintha ittas lenne?-kérdezte az egyik rendőr.

-Igen tudom(pff-pff) elnézést! (pff-pff) Éppen elsősegélyben részesítek egy (pff-pff) hörcsögöt.Sürgősen be kell vinnem az állatkórházba.

-Hogy mi?!

A rendőrök bevilágítottak az autóba.Meglátták a hörcsögöt:hátravetett fejjel,kilógó nyelvel hevert a tenyeremben...."

Stacy 1985-ben kutatás céljából egy gyöngybagoly fiókát kap aki mindössze négy napos és attól a naptól fogva Stacyt tekintette,anyjának,párjának.

A biológus Stacy az együtt töltött tizenkilenc évüket örökítette meg ebben a köteteben.

A könyv nemcsak róluk szól,a szerző különleges ,fura tudósokkal is megismertet bennünket akiket manóknak hívnak és a laboratóriumok alagsorában élnek,vagy olyan emberrel aki a dzsuneglben a saját bőre alatt gyűjtötte össze a férgeket..vagy éppen a saját nagymamájával akinek szintén volt egy gyöngybaglya.

Hihetetlen dolgokat tudhatunk meg ezekről az állatokról,én csak tátottam a szám,hogy mennyi mindent nem tudok,illetve téves elképzeléseim voltak a baglyokkal kapcsolatban.

Ez nem egy tipikus házi kedvencről szóló könyv,sokkal több annál.Bepillanthatunk a tudósok világába,akik egyetlen kiválasztott céljuknak szentelik az egész életüket.

Stacy példaképe Jane Goodall,ilyen elkötelezett lett az állatok mellett a fiatal lány is.

Mindegy egyes fejezetnél láthatunk képet Wesley-ről.Vannak vicces,de éppenséggel gyomorforgató részek is,de az biztos,hogy nem hagyja hidegen az embert ez a könyv,az én kíváncsiságomat nagyon felkeltette a körülöttem élő milliónyi csodálatos állat,és mindegyiket szeretném legalább annyira megismerni mint Wesley-t.


Nincsenek megjegyzések: