Alcím: Egy nagypapa levelei unokájához szeretetről, veszteségről és az élet ajándékairól.Daniel Gottlieb amerikai pszichológus, aki a harmincas éveiben járva autóbalesetet szenved, és nyaktól lefelé megbénul. Élete hátralévő részét tolókocsiban kényszerül tölteni, ám az emberek, a világ és az élet szeretete segítségével visszatér a munkájához.
Ebben a könyvben az unokájához, Samhez írja leveleit. Samről két éves kora körül kiderül, hogy autista. A leveleket a születésekor kezdi írni, és több mint 4 év elteltével írja az utolsót.
Elmondása szerint Daniel Samnek próbál egy kis útmutatót adni az élethez, ám tulajdonképpen mindenki találhat a könyvben valamit, ami foglalkoztatja, amiből erőt meríthet, vagy csak éppen elgondolkodtatja. Örömökről, az élet szeretetéről, félelmekről, halálról, szeretteink elvesztésével való küzdelmünkről, a kiszolgáltatottságról, a saját és mások másságának elfogadásáról ír.
Sok-sok kis történettel, epizóddal fűszerezve, a saját és mások életéből.
Némely kérdésben segítséget nyújt, bizonyos megoldást kínál, a legtöbb kérdésben tulajdonképpen megmarad a kérdésfelvetésnél, és az olvasóra bízza a válasz-keresést.
Igaz történetekről, örömökről és tragédiákról olvashat benne az ember, ettől lesz megható, megrendítő és hiteles. Leckét kapunk arról, amit úgysem tudunk megérteni, felfogni, amíg mi nem éljük át, arról, hogy vannak dolgok, amiket nem tudunk megváltoztatni.
Nekem a stílusa kicsit túl "amerikai", illetve elég vázlatosnak érzem néhány témánál.
A könyv eladásából befolyó összeget az író az autizmus gyógyításán fáradozó alapítvány támogatására fordítja.
Eredeti cím: Letters to Sam
Kiadó: Park Könyvkiadó, 2008
Oldalak száma: 172
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése