Az Egy év Provence-ban olvasása közben az a gondolat ötlött fel bennem, milyen érdekes, hogy eddig mindig Toszkánáról szóló könyveket olvastam, ez a Provence-os meg csak állt és várt a könyvespolcon. Aztán épp a napokban megtaláltam egy füzetet, amiben évekkel ezelőtt az olvasmányaimat gyűjtöttem, és legnagyobb meglepetésemre megtaláltam benne ezt a könyvet is. Jé, hát hiszen én már ezt olvastam egyszer!
Ez a kis történet jól jellemzi a művet: olyan, amit néhány évente simán elővehetünk, elolvashatunk és minden alkalommal élvezni fogunk.
Ez a kis történet jól jellemzi a művet: olyan, amit néhány évente simán elővehetünk, elolvashatunk és minden alkalommal élvezni fogunk.
Tulajdonképpen egy gasztronómiai és kulturális útikönyvről van szó. Nem konkrét történet, nincs csattanó, nincs eleje, nincs vége.
Egy évet mesél el Provence-ban. 12 fejezet, 12 évszak. Szó van benne borokról, gombákról, olívaolajról, kenyerekről. Megismerjük a szüret és a házfelújítás örömeit és gyötrelmeit, élvezzük az éttermek és kávézók báját, ízeit és illatait.
Mi is ott ülünk a kisváros főterén és várjuk, hogy a francia tulajdonos-szakács kihozza a helyi specialitásokból összeállított, több fogásos vacsorát, hogy utána a finom rozét kortyolgatva, sajtot eszegetve megnézzük a naplementét...
Eredeti cím/kiadás: A Year in Provence, 1989
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 245
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése