2009. augusztus 16., vasárnap

Márai Sándor: Az igazi - Judit....és az utóhang

Figyelem! Ömlengés következik.

Ez az első Máraim és örömmel konstatáltam, hogy éppen olyan a stílusa, mint amire számítottam, ha nem jobb. Márainak hatalmas lett a kultusza és a rajongótábora az utóbbi években, és nem véletlenül, ez már biztos.

Az igazi c. regénye egy valaha volt házaspár mindkét tagjának monológja a kapcsolatukról. Elsőként az asszony meséli el egy cukrászdában egy ismerősének a házasságuk történetét, férje iránt érzett szerelmét, ill. a nászuk végét. Márai női hangja nagyon hiteles. Egy fifikás, okos, ízig-vérig nő gondolatait tárja elénk, mely eszmefuttatásnak megvan a kicsit szomorú, de nagyon igaz végkövetkeztetése.

A második részben a férj meséli el a házasságait, de nem az előzőekben megszólalt feleségre összpontosít, hanem inkább a második feleségére. Ez az írás pedig, ahogy kell, egy igazi művelt férfi hangja, akinek nagyon fontos jellemzője polgársága, amely minőségnek Márai nagy jelentőséget tulajdonít. Az egész regény egyik alapgondolata ugyanis a magyarországi polgári lét ill. műveltség bemutatása, elemzése. Ebben a részben elég sok a filozófikus gondolat, lévén, hogy egy gondolkodó férfi a mesélő. Nagyon tetszett ez az epizód is.

A fenti két személy kapcsolatát egy harmadik szereplő bolygatta meg, aki miatt a házasság zátonyra futott. Ő Judit, egy cselédlány. A Judit c. részben az ő verzióját olvashatjuk. Hát ez valami csúcs volt. Az előző két szereplő okosan gyakorlatias és intelligens megszólalásai után Judit nagyon finom humorú, irónikus hangnemet üt meg, amit nagyon élveztem olvasni. Ő főleg a polgárok, "az urak" életmódján, szokásain élezi a nyelvét. Ebből látszik, hogy Márai milyen hihetetlen finom öniróniával tekintett saját társadalmi rétegére. Nem csak felmagasztalni, őrizgetni akarta annak értékeit, de képes volt kikarikírozni is, ami számomra nagyon szimpatikus.

A három monológ nagyon szépen körbejárja ezt a szerelmi háromszöget és annak szereplőit és jól megvilágítja, hogy mennyire más minden szereplő motivációja a szerelmen felül egy kapcsolatban. Döbbenetes. Mert kiderül, hogy a szerelmen felül sokkal mélyebb dolgok mozgatják az embert, mint pl. a magával hozott családi "örökség", a származásból adódó életérzés stb. Komoly konklúziója az egésznek, hogy nincs igazság. Csak egyéni igazságok léteznek, univerzális nincs. (Ha ezt valaki még nem tudta volna :))

Az utóhangban pedig egy, a szerelmi háromszöghöz, pontosabban Judithoz kapcsolódó személy, egy szerető monológját olvashatjuk. Ez megint egy újabb hangnem, egy "proli" származású, az ÁVO elől külföldre menekült honfitársunk beszéli el történetét, melynek Judit is részese volt. Ő egyszerű, szlenges (jassz) stílusban adja elő mondandóját, de szintén nagyon tetszett, mert azon felül, hogy egyszerű lélek volt, nagyon fifikás, józan paraszti ésszel rendelkezett és nagyon jó meglátásai voltak, főleg a fogyasztói társadalomról, szegénységről-gazdagságról, az osztályok összemosódásáról.

A fentiek bizonyítják, hogy Márai zseniális. Azon túl, hogy hitelesen volt képes megütni nagyon különböző típusú emberek hangját, stílusa nagyon választékos, gördülékeny, finom humorú, kristálytiszta és logikus. Élvezet olvasni. Ezen felül nagyon értékelem a hihetetlen éleslátását, mind a társadalmi mind az érzelmi problémákat illetően. Csillagos ötös (azaz tizes :))


2 megjegyzés:

Andi írta...

Én "A gyertyák csonkig égnek" könyvét olvastam csak. Szeee, miért éppen ezt választottad elsőnek?
Mindenesetre tetszik a bejegyzésed!

szeee írta...

Nem is tudom. A Gyertyák... túl híres, az Eszter hagyatékát már láttam filmen. Ez a három van meg, úgyhogy maradt ez:)